Beszélgetések - Simon Csabáné

2016 március 05.

Három összevont óvoda, törvényi változások, egyre kevesebb óvodás gyermek… Nem lehet könnyű dolga egy bátaszéki óvodavezetőnek.  Főleg, ha „külsősként” nyeri el az intézmény vezetésének áldásos és áldatlan feladatait. Simon Csabáné intézményvezetővel beszélgettünk!

Kedves Jutka, bevezetésként kérlek, kicsit magadról beszélj! Hiszen egy kis bizalmatlanság volt érezhető a pozíció betöltését követően irányodban. Hogyan kerültél erre a szakterületre, mikor végezted el a vezetői képesítést, - ez utóbbi tudatos volt-e, vagy csak a „biztonság kedvéért” képezted magad tovább?

Ha a kezdetekig megyünk vissza: a családban nagybátyám volt pedagógus, valamint két nővérem is tanítóként végzett. Nagydorogon nőttem fel, ahol az akkor indult szekszárdi óvónői szakközép elvégzése után az első munkatapasztalatokat is szereztem. A kecskeméti főiskolán 1983-ban vettem át a diplomámat, melyet követően több szekszárdi óvodában dolgoztam. Akkoriban még központi irányítás alatt voltak az óvónői beosztások, így nem egy fix helyen végeztük a feladatainkat, hanem ahová kineveztek. Ezután egy kis kitérőként a Babits Mihály Művelődési Központban dolgoztam, ahol szintén nem szakadtam el a gyermekektől, ugyanis e legfiatalabb korosztály számára szerveztem rendezvényeket. A családalapítással együtt Várdombra költöztünk, ahol 1993 óta dolgoztam.

Várdombot nagyon megszerettem. Az elmúlt hosszú évek alatt ott megtapasztalhattam az intézményvezetést is, valamint számos tudással és tapasztalattal gazdagodhattam. Mindig inspirációt éreztem új ismeretek megszerzésére, érdekelt mindig az újdonság, az ezáltal kitáruló lehetőségek és feladatok. Így fordultam a fejlesztőpedagógia felé: az akkoriban bevezetett kötelező továbbképzések közül is elsőként ilyen szakirányú képzést választottam. Így lettem „Nyelv- és beszédfejlesztő” pedagógus. Ezt követően egy sikeres pályázatot is tudtam írni –így ezen a területen is sikerült tapasztalatot szerezni - és remek fejlesztéseket tudtunk elérni a Várdombi óvodában. Kialakításra került egy fejlesztő csoportszoba, remek felszereléssel, minőségi eszközökkel.

A tanulásban nem tudtam megállni, tanulásban akadályozottak szakon gyógypedagógus tanári végzettséget is szereztem. Ekkor az óvodával közös intézményben működtetett várdombi általános iskolába kerültem gyógypedagógusnak, és bár sajnáltam az óvodából elkerülni, az a kapcsolat sem szakadt meg, heti egyszer fejlesztő foglalkozásokat tartottam ott is.

A tanulási vágy hajtott: úgy éreztem, az önképzésem a vezetői tudás megszerzésével lehet teljes. Így tettem le a „Közoktatás vezető” szakvizsgámat. Még tartott a képzés, amikor Bátaszéken adódott egy ilyen irányú munkalehetőség, ami fel is keltette az érdeklődésemet. Második pályázatom lett sikeres, ekkorra már az oklevél is a kezemben volt. Nagyon megtetszett, nagyon felkészültem, és nagyon szerettem volna itt dolgozni. Úgy éreztem, itt tudnám mindazt a tudást hasznosítani, kamatoztatni, amit megszereztem.

Tört évet vettél át, nem egy tanév kezdetén vetted át az irányítást. Ez mennyire nehezítette meg a dolgodat?

A nehézség az volt benne, hogy Várdombon nagyon sok gyermeket „otthagytam”, ahol a szülőkkel is igen jó viszonyt alakítottam ki. Szerettem a gyerekeket, szerettem a munkát. Rengeteget tanultam a gyermekektől, türelmet, toleranciát. Ahogyan a gyermekekkel foglalkozunk, mi magunk is változunk. Nagyon megérintettek, és nagyon örültem ennek az útnak, amit végigjártam általuk. Nem is hinnék, milyen jól lehet hasznosítani például problémamegoldás, egy-egy nevelési helyzet megoldása, a tanulás támogatása terén az ott szerzett tapasztalatokat. Nem mindig egyszerű megértenünk a jelzéseket, és megtalálni az ezekre adott helyes válaszokat.

Visszatérve a kérdésre: maga az új munkahely egy komoly szakmai kihívás volt, amit a tört év átvétele tulajdonképpen segített. Félig megfigyelőként megismerhettem belülről a helyi szokásokat, körülményeket, a helyi sajátosságokat, alkalmazottakat. Nem kell felforgatni azt, ami bevált – továbbvinni az eredményeket, a többi területen pedig szakmai fejlődést elérni: ez volt a célom. Az első fél év után így kialakulhatott őszre egy határozott elképzelés, szakmai program.

Mik azok a legfőbb törvényi változások, amelyek segítik, vagy éppen nehezítik az intézményvezetést?

Épp ez időre esett a tanfelügyelet és életpályamodell szabályozás kialakítása, ami – nem lehet tagadni – plusz adminisztrációs terhet jelentett az óvoda vezetősége és alkalmazottai számára is. Kitartóan teljesítettük a törvényi előírásokat – mostanra ez a teher kicsit enyhült, a szabályozás átalakulóban van. Ez a könnyítés lehetővé teszi, hogy a nehezebb időszak után a szakmai fejlődésre koncentráljunk, most nyugodtabb az élet.

Egy nagyon pontos, precíz vezetőt ismertünk meg személyed által. Mik azok a változtatások, amelyeket a hatékonyság, költségcsökkentés, illetve a minőségemelés érdekében bevezettél?

Az intézményvezetés nem véletlenül egy külön munkakör. Itt nem csak a pedagógiai téren kell vezetőnek, szakembernek lenni, de a gazdálkodással, üzemeltetéssel, humán erőforrással kapcsolatos folyamatokhoz is érteni kell. Figyelembe kell venni, hogy a szakmai tervekhez erőforrásokat is rendeljünk, legyen tervszerű a gazdálkodás minden téren. Ezért írja elő a jogszabály a vezetői munkakör betöltéséhez a közoktatás vezetői képzettség meglétét.

A másik terület a pedagógia: sok fejlesztést hajtottunk végre ezen a téren is. A pedagógiai programot lebontottunk időszakos feladattervekre, az individuális nevelést helyezve előtérbe. Meg kell határozni, hogy honnan hova akarunk haladni? Meg kell ismerni a kisgyerekeket – a befogadástól az iskolába bocsátásig egy tudatosan végigkövetett fejlődési ívet kell végigjárni. Így tudjuk meg, mi a gyermek erőssége, miben emelkedik ki, mi az, amiben gyakorlásra szorul. Mindezeket a tapasztalatokat folyamatosan megosztjuk a szülőkkel az évi 3 fogadóóra keretein belül (a szülői értekezleteken felül). Így fogja tudni a szülő is, mire van szüksége a gyermeknek, mikor érett az iskolára, mikor van a szakszolgálatra szükség.

Kicsit térjünk át az óvodára magára. Hogyan látod, mennyire jó megoldás ez az összevont helyszín? Korábban ugyebár három külön épületben voltak az óvodák.

Nekem ugye nincs összehasonlítási alapom, hiszen a korábbi intézményekben nem dolgoztam. A jelenlegi helyszínt és kialakítást nagyon előnyösnek tartom, praktikus, szép terekkel. Az aulát nagyon szeretem, de a tornaterem, a logopédiai, fejlesztő szobák mind-mind rengeteg lehetőséget adnak. Szerintem jó megoldás, hogy ennyi pedagógus dolgozhat együtt, a terhek jobban eloszlanak, és minden dolgozónak van valami olyan tudása, ami pluszt ad, és mindez egyben számtalan lehetőséget nyit meg a gyerekek és a dolgozó közösség számára. Kialakulnak a területek felelősei, és rutinszerűen tudunk már feladatokat megoldani, rendezvényeket szervezni.

Mi az, amit Bátaszéken kiemelnél – hagyomány, gyakorlat, adottság – ami esetlegesen kiemeli más óvodák közül?

Amikor idejöttem, a legmeghatóbb élmény a nemzeti ünnepünk, március 15-e rendkívül színvonalas megrendezése volt. Az aula feldíszítése, a kisgyermekek ruhája, pártái-csákói, a teríték, a Pilvax kávézót idéző kávéház – habos tejeskávéval – hatalmas élmény gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A Márton-napi rendezvényünk pedig szinte városi rendezvénnyé nőtte ki magát, ami szintén elismerésre méltó.

Amit kiemelnék, az a magas szintű mozgáskultúra. Rengeteg lehetősége van annak a több, mint 200 gyermeknek, aki idejár, mindenki megtalálhatja a számára rokonszenveset. Sajátos színfolt ez a környéken, az adottságokat is maximálisan kihasználja az intézmény, mint például a Tanuszoda közelségét. Rendkívül népszerű program az „Elkészülni, vigyázz, rajt” tavaszi sportnapunk, mely során futás, kerékpározás, úszás területen versenyeznek a gyermekek – igen lelkesen. Emellett a fakultatív lehetőségek: a kosárlabda, a karate, a ritmikus sportgimnasztika szintén emelik az óvoda színvonalát. A nagycsoportosok úszásával kapcsolatban igen nagy előrelépésünk, hogy a fenntartó idén márciustól levette a szülők válláról az ezzel járó anyagi terhet. Ha már itt tartunk, a gyerekek alapvető higiéniai szokásaival járó eszközök egy részének a finanszírozása sem a szülők feladata szintén a hónap elejétől.

Végezetül kicsit a jelenről: hogyan sikerült a gyűjtés a farsangi bálon, mikorra valósulhat meg a só szoba? Honnan jött az ötlet, és milyen programok kapcsolódhatnak majd ezen új óvodai színtérhez?

Igen jelentős összeg jött össze, ezért az előkészítő munkák megkezdődhettek: jelenleg zajlanak a tárgyalások és az árajánlatok bekérése. A helyszín a „régi épület” egyik irodája lesz, ezt alakítjuk át, így egy egész csoport befogadására alkalmas lesz. Beosztás szerint végezhetnek szokásos foglalkozásokat majd e térben a csoportok, terveink szerint a bölcsődések is. A parajdi szürke só mellett szeretnénk a rózsaszín himalájai sóval színesíteni, lámpákkal, vázákkal, só homokozóval egy igazi élményszobává tenni azt.

Egy „vakrandi”-szerű kérdésként még meghallgatnék bármit, amit úgy gondolsz, hogy meg szeretnél osztani a bataszek.net olvasóival:

Csupán annyit, de ezt mindenképpen el kell mondanom: nagyon örülök, hogy itt lehetek, köszönöm, hogy megkaptam a bizalmat. Nagy elismerés számomra ez a beosztás, és minden erőmmel azon vagyok, hogy megfeleljek a fenntartói és szülői elvárásoknak, ám első sorban boldog, mosolygós arcú, kiegyensúlyozott óvodásokat szeretnék látni. Közösek a céljaink, a közös gondolkodást is megtaláljuk ehhez, és így öröm dolgozni. A fenntartói részről különösen elismerő az a partnerség, ahogy az óvodához hozzááll, minden támogatást megad az intézmény céljainak eléréséhez. Nagyon jól érzem magam Bátaszéken, és ezt köszönöm!

Köszönöm a beszélgetést, további kitartó és eredményes munkát kívánok, és gratulálok az eddig elért eredményekhez!

 

CSTZS

 

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1399984