Beszélgetések – Nyerges Attila

2016 március 10.

Ma már talán nincs is Bátaszéken olyan, aki ne tudná: az Ismerős Arcok zenekar énekese, frontembere, Nyerges Attila is bátaszéki kötődésű. Zenei tekintetben több interjú és cikk is készült már a zenekarral, énekesével, jelen beszélgetésünkben próbáltunk ezen kívül a mi városunkhoz kötődő emlékeiről is többet megtudni. 

Ma egy országosan ismert, nagyon igényes, mondanivalóval, érzelmekkel teli dalokat játszó zenekar élén áll. Hogyan került a zenészi pályára s mennyi ideje zenél?

Az első pillanattól kezdve én otthon minőségi és igényes muzsikákat hallgattam édesapámnak köszönhetően. Vannak emlékeim egész kiskoromból, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárt (amit ő valahonnan Angliából, Londonból megszerzett), úgy hallgattuk, hogy ő mesélte nekem folyamatosan a történteket, ami éppen zajlik a hanganyagon. Arról még nem is álmodtunk, hogy én ezt láthassam televízióban, vagy tán élőben. A Beatles lemezekkel ugyan így volt, ezeket is kölyökkorom óta ismertem, a teljes Beatles antológiát kívülről fújtam és fütyörésztem.
Tehát a zenével így kerültem szoros kapcsolatba. A gimnázium második évében fogtam először tudatosan hangszert a kezembe- édesapám akusztikus gitárját természetesen. Akkoriban még más oka nem volt, mint könnyebb volt így a lányok figyelmét felkelteni, de aztán a katonaság után, 1990-ben bekerültem a Stexas nevű zenekarba, ahol már a profi, konzervatóriumot végzett muzsikusok vettek kezelésbe, és az itt eltöltött hét év tulajdonképpen ráállított erre a pályára.

Milyen kedvenc együttesei, előadói vannak? Van-e Bátaszékről zenei téren emléke – itt koncertekre, zenekarokra gondolok inkább?

Én, aki a ’80-as évek rockzenéjén nőttem fel, gyakorlatilag a mai napig azokat a bandákat hallgatom legszívesebben, akiket akkoriban. Nagyon jó érzés, hogy azok közül sokakkal, akiket gyerekfejjel a nézőtérről csodáltam, mostanában baráti kapcsolatot ápolok. Ha zenekarokat kell megemlítenem, akkor mindenképp idesorolnám a Lordot, a Bikinit, a P. Mobilt, a régi, Slamovits-féle Eddát, stb. Azért csak magyar zenekarokat említek, mert szövegíróként komoly hangsúlyt fektetek a dalok szövegére és mondanivalójára. Bátaszékről abból az időből nincsen e téren emlékem – legalábbis zenélni nem hallottam senkit, de az Omega Gammapolis című lemezét az itteni Vas-boltban vette meg nekem édesapám.

Hangszerek

Ibanez elektroakusztikus gitár
Korg AX10G effekt
Shure SM58 mikrofon
LP csörgő

Kedvencek

Kedvenc étel: Rántott sajt
Kedvenc ital: Apám borai
Kedvenc étterem: Székelyudvarhely - Romantika, Szombathely - Mojo
Kedvenc könyv: Wass Albert - Adjátok vissza a hegyeimet!
Kedvenc mesekönyv: Lázár Ervin - A Hétfejű Tündér
Kedvenc magyar film: Megáll az idő; Szamba
Kedvenc külföldi film: Stand by me! (Állj ki mellettem!)
Kedvenc gyerekfilm: Keménykalap és krumpliorr; Le a cipővel!; Tüskevár
Kedvenc magyar színész: Eperjes Károly
Kedvenc külföldi színész: Christopher Walken
Kedvenc filmrendező: Bereményi Géza
Minden idők legjobb magyar lemeze: Hobo Blues Band - Vadászat
Minden idők legjobb külföldi lemeze: Beatles - Abbey Road
Kedvenc magyar zenekar: Ismerős Arcok
Kedvenc külföldi zenekar/zenész: J.J. Goldman (FR); Zucchero (I)
Kedvenc énekes: Szatay Gábor (NO zenekar)
Kedvenc szövegíró: Sztevanovity Dusán
Kedvenc zeneszerző: Szörényi Levente
Kedvenc ország: "Nagymagyarország"
Kedvenc politikus: Klebelsberg Kúnó

forrás: Wikipédia

Mindig felmerül a történelmietlen kérdés: „mi lett volna, ha?” Az Ön életére vonatkozóan: ha nem zenész lenne, mivel foglalkozna, mivel keresné a kenyerét?

Így, 47 évesen, ha nem muzsikus lennék, szinte biztos, hogy egy erdő közepén élnék erdészként valahol a Balaton-felvidéken. Ami még nagyon vonz, az a színház és a színházi légkör. Nem feltétlenül a színpad, akár valamilyen háttérmunkát – díszletező, kellékes - is nagyon szívesen végeznék.

Az elsőre kitetszik, hogy kitűnő írói vénája van. Ezen a téren kiket tekint példaképnek? Ki a kedvence?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rokoni szálak fűznek Lázár Ervinhez, aki unokabátyám volt, így őt személyesen is ismerhettem. Az ő írásait mindenképp megemlíteném, de a novelláskötet megírására Bayer Zsolt Tündértemető című könyve ösztönzött.
Így tehát genetikai úton is talán van bennem valamit – pedig ezek az írások, amiket én írogattam, nem a külvilágnak íródtak annak idején, hanem a gyermekeimnek: ha majd egyszer kíváncsiak lesznek arra, hogy milyen volt az én gyerekkorom apámékkal, nagyapámékkal, akkor legyen egy-két történet, amihez nyúlhatnak és mosolyogva elolvassák.

Megható, amiket Bátaszékről írt, mi magunk is jobban szeretjük a városunkat, mikor ilyen művészi megfogalmazásban szembesülhetünk lakhelyünk szépségével, értékeivel, mint az Ismeretlen Ismerős című könyvben, vagy a Régi ház videóban. Van-e esély arra, hogy valamikor esetleg Bátaszéken kerüljön előadásra az Ismeretlen ismerős című műsoruk?

Természetesen van rá esély, nagyon nagy örömmel jönnék „szülőfalumba”. Egy percig sem fogok gondolkodni, ha ilyen felkérés érkezik.

Sokat írt - kiskorából emlékezve - az utazásról, amíg eljutott Bátaszékig a nagyapjához. A vonatozásról, az autóutakról. Így több évtized után, ma mit érez, ha Bátaszék felé tart az útja?

Édesapámmal bárhonnan is érkeztünk, mindig azon versenyeztünk, ki látja meg előbb a gyönyörű bátaszéki templomtornyot. A mai napig megdobban a szívem, mikor a környéken járok, és elfognak azok a gyermekkori érzések.

Írásaiban említi, hogy Bátaszék a felszabadultság és kaland szünideje volt, amit akkor nagyszüleitől, édesapja testvéreitől és az unokatestvérektől kapott meg. Ma van kihez érkeznie Bátaszéken a rokonságból?

Sajnos már csak a temetőbe járok, nagymamám és nagypapám is itt nyugszik. Más vérszerinti rokonom már nem él Bátaszéken, de én ettől függetlenül hazajárok ide.

Gondolom sokat mesélt gyermekeinek arról a gyerekkorról, amit a könyvében is ír, a nagyvárosi csínytevésekről és a vidéki kisvárosi, de egyben családias, barátias körről. Szülőként járt Bátaszéken gyermekeivel, hogy élőben is lássák, ami maradt gyermekkorából?

Igen, egy alkalommal –a templomtoronyért adott koncert alkalmával- sikerült a fiamat körbevinni a faluban (elnézést, hogy én még mindig falunak hívom), s amit lehetett, megmutattam neki.

Mi az a változás, amit a legjobban sajnál most Bátaszéken?

Bármi, ami nem úgy van már, mint gyermekkoromban volt. A mozit nem tudom elfelejteni például és az én gyerekkoromban az állomás melletti tömbházak helyén se volt még semmi sem. De mikor az ember a kis utcákba bemegy, akkor ott szinte minden ugyanolyan nosztalgikus. Legjobban persze azt sajnálom, hogy nem élnek a nagyszüleim, s nem él már édesapám sem. Ők voltak, akik leginkább erősítették Bátaszék iránti szeretetemet.

A Régi ház monológjában elmesélte azt a történetet, miszerint nagyapja mikor húsért küldte, akkor a Görcs Karcsi bácsi fia okozott némi galibát, amit persze másnap ki is küszöböltek egy „hétnyelven beszélő hússal”. Lehet ebben valami kavarodás, tévedés esetleg? Mert sógorom édesanyjának férje a Görcs Karcsi bácsi fia, és ők nem hentesek voltak.

Az persze lehet, hogy nem Görcs Karcsi bácsi fia volt, hanem valamilyen rokona talán, de Karcsi bácsira száz százalékosan emlékszem, ahogy belép a kezében a papírba bugyolált hússal. Nekem már csak így maradt meg. Az biztos, hogy ők a nagyapámmal nagyon nagy cimborák voltak.

 Két évvel ezelőtt a bátaszéki templomtorony felújításáért emlékkoncertet adott az Ismerős Arcok, itt Bátaszéken. Hogy emlékszik vissza rá, hogy jött az ötlet, és úgy sikerült-e az az alkalom, ahogy tervezték?

Hírét vettem, hogy a templomot felújítják, s miután a Bátaszék szóra mindig felkapom a fejem. Ráadásul engem ebben a templomban kereszteltek, nyáron az én feladatom volt nagymamámat elkísérni a templomba, és én ámulva-bámulva hallgattam ezeket a miséket, meg a gyönyörű orgonaszót. Egy ilyen monumentális, gyönyörű templom nyomot hagy az emberben, tehát úgy éreztem, hogy mindenképp szeretnék segíteni. Megbeszéltem a zenekarral és a zenekar szervezőjével, s ők összehoztak egy koncertet itt, melynek a bevételét felajánlottuk a templom javára.

Van olyan legkedvesebb emléke, története Bátaszékről, amit kiemelne, vagy ami esetleg nem szerepel a már említett forrásokban? Esetleg üzenne valamit a Bátaszékieknek?

Milliónyi emlékem van, s nekem mind egyformán kedves. Amit viszont rettenetesen sajnálok, hogy el kellett innen menni. Nem tudtam elfelejteni, amik ott voltak, azokat a fákat, amire rendszerint felmásztam. Az, mikor egy villát is sajnálsz kidobni, mert az egész gyerekkorod, az egész életed benne van, borzasztó érzés volt, hogy ezt a házat el kell veszítenünk. Üzenni pedig annyit tudnék, hogy legyenek rá büszkék, hogy itt élhetnek. Én nagyon irigylem őket.

CSZS, CSTZS

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1310319