Egy keveset emlegetett emlékmű megújulása és a kapcsolódó megemlékezés

2016 október 29.

Bátaszéken szívesen hangsúlyozzák, városunk képe, kultúrája, szokásai mennyire sokszínűek, mennyi, különböző irányból érkezett hatás alakította, gazdagította.

Ez -az őshonos magyarokon kívül- gyakorlatilag három fő népcsoportot jelent, amiből azonban valamilyen oknál fogva általában csak kettő van a mindennapokban kiemelve, hangsúlyozva, sőt, e téren még egyfajta rivalizálás is megfigyelhető. Székely és sváb. Mindkettőnek bőven kijutott a történelem viharaiból, kár e téren versengeni.

Van azonban egy csendesebb népcsoport is, amely hasonló megpróbáltatásokban részesült, mégis kisebb reflektorfény vetődik rá, nem is igen kérkedik önmagával és múltjával. A felvidéki magyarok. Jogaiktól megfosztva, vagyonukból kiforgatva kellett otthonaikat, őseik földjeit elhagyniuk. Bátaszéken leltek új hazára, minket gazdagítottak, gazdagítanak.

Demény Lajos bácsi szavaival élve, a magyarok ősi, szent madara, a Turul mutatta nekik az utat, ő vezette ide őket, hogy a megmaradt, kicsi Magyarország kebelén megpihenve, megnyugvást találjanak.

E madár szállt most le Demény Lajos, Beödök Bertalan és Görcs Péter összefogásának és felajánlásának köszönhetően a református temetőben található, Bátaszékre telepített felvidéki magyarok emlékművére, hogy őrt álljon és utat mutasson népének.

E méltó és méltóságos emlékmű adja november 1-jén 16.00-kor a hátteret elhunyt szeretteinkre és a kitelepített felvidéki magyarokra történő emlékezésnek.

Babits Mihály : Tremolo

Nyugtalan érzékenységeim, kései gyermekfélelmeim remegései, ne szégyeljétek magatokat!
Halljátok a talpra riasztó, élni biztatgató, vigasztaló példázatokat.

Remeg a vonat alattad, addig remeg, míg szalad, azért remeg, mert nem áll.
Ülj csak remegő párnádon: koporsód párnája majd nem fog remegni már.

Mennél jobban reszket, annál jobban csillog, sűrűbb ezüsttel a nyárfalevél.
Remeg a csillag mig ég, a gép mig dolgozik, a szív amig él.

Remegsz, ne bánd, remegj csak! remeg a párna alattad, a nyárfasor elrohan
Gyerekségem, idegességem, remegj csak, a remegésben a remény is benne van.

Remeg a táj is kétfelül, s nézd, jobbra-balra milyen más, kétféle színü a két
karéj amire minden vonat mindig szétvágja az ég kerekét.

Mert az egyik mindig szürkés vagy barnás, s felhőtelen is komorabb;
s a másikán még a köd is fehér, mert rangrejtve mögötte jár a nap.

Remeg alattad a párna, s tűnik a táj, szalad a nyárfa! Erdő és hegy elmarad.
De megy veled estig, s kései gyermekfélelmeid remegései közt veled remeg a nap.

-TM-
 
Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1399957