Ma 2018. május 23, szerda Dezsõ napja van.
Ezen a napon történt:

Nőnapról és nőnapi rendezvényről

2017. március 09.

A tegnapi napon Nőkről Nőknek című, színvonalas köszöntő délután került megrendezésre a Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében. E cikkben azt járjuk körül, van-e szükség ilyen rendezvényre, van-e szükség "Nőnapra", és hogyan sikerült a fenti esemény.

Nos, itt van ez a nőnap, és "jó magyar szokáshoz" híven ki-ki politikai meggyőződése - vagy meg-nem-győződése szerint foglal állást. Az kétségtelen, hogy maga az "ünnep" eredete politikai mozgalomhoz (a nőnap bevezetése Clara Zetkin német szociáldemokrata politikusnő nevéhez fűződik, az időpont pedig az 1917. március 8-án Oroszországban tartott női tüntetéshez) kötődik, és a rendszerváltás előtt meglehetősen sok munkásmozgalmi felhangja volt. Nehéz is  ilyen előélettel rendelkező napot pártatlanul megítélni. Van, aki harcosan emlegeti a feministákat, akik miatt aztán a nem feminista nőket sem érheti meglepetés egy-egy szál virág képében, persze közzéteszik minden fórumon, hogy ők "elvből" nem kedveskednek. Van emellett persze még a "klasszikus" vörös szegfűs köszöntés is, amitől azért sokmindenkinek feláll a hátán a szőr. 

Van viszont az a vetülete az egésznek, hogy tulajdonképpen a mai nőnap egyben férfinap is. Hogy miért? Mert nő nélkül a férfi sem férfi, a "gyengébbik", "szebbik" nemhez viszonyítva lesznek ők az erősek, a kedveskedők, az ajándékozók, a lovagiasak. És mi hálásak vagyunk ilyenkor, mert ilyenkor tudunk ebben a mai, elferdült és kifordult világban igazán nők lenni. Mosolygunk, elpirulunk, köszönjük a figyelmességet, és örömtelien tudunk este visszagondolni a kapott virágokra.

Ó, és itt van még az a csekélység, hogy "nem egy napon, hanem egész évben kedvesnek kéne lenni", de erre egy félmondatot is felesleges szánni, hiszen az ünnep pont a hétköznapok által tud ünneppé válni - no meg milyen értéke lenne a virágnak, ha mindennap kapnánk?

A bátaszéki rendezvény pedig pont átlépte ezeket a beidegződéseket, és egy rendkívül színvonalas, tartalmas, és figyelmes délutánt ajándékozott a megjelenteknek.  Idézem cikkem végén azt az elhangzott verset, mely rendkívül jól illusztrálta a két nem viszonyát, és abszolút alkalomhoz illő volt - nem mellesleg Szabó Bálint révén kiváló előadásban hallhatta a nézőközönség. (zárójelben: a nemzeti ünnepeken is szívmelengető lenne ennyire jó szavalatot hallani).

Elmaradhatatlan volt Bojás Eszter csodálatos hangja a műsorból, melyet aztán Polgármester Úr köszöntője követett. Beszédében is hasonlóakat hangsúlyozott, minthogy ennek a napnak a lényege, hogy egy kicsit kifejezettebb figyelmet adjanak az anyáknak, szerelmeknek, lányoknak, akik körülveszik és megszépítik a férfiak mindennapjait. Karinthyt idézte: 

„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

És ez az a viszony, amit nem lehet és nem kell politikai szintre emelni, egymásra vagyunk utalva, és így lesz nő a nő és férfi a férfi, de csak egymás viszonylatában tud kiteljesedni.

A programban szerepelt három előadás, az elsőt Mészáros Vilmosné Viola (aki "Egészségünkért" blogunk írója) tartotta, végigvezetve azt, hogy egy nőnek hány fontos szerepe, milyen kiteljesedési lehetőségei és feladatai vannak az életben. Annak ellenére, hogy mondhatnánk, "természetes" dolgokat sorolt el, mégis megrázó volt kicsit az, hogy valójában sokszor nem vagyunk olyan társak/feleségek/anyák, mint amilyennek kellene lennünk, és amit ünnepelnek bennünk ezen a napon. 

A második előadás az Anna Bársonyka/Anna Labor Kft. vezetőjének bemutatója volt, aki termékeit is ismertette (www.annalabor.hu). Hiszen a női mivolthoz a szépség, ápoltság, igényesség elválaszthatatlanul hozzátartozik.

Befejezésül Izsák Mónika tartott a theta-healingről egy rövid bemutatót, mely egy önismereti, önfejlesztési technika. ("A Theta Healing egy kivételes energiagyógyászati technika. Egy meditációs módszer, egy filozófia, amelynek az a célja, hogy közelebb kerülhessünk a Teremtő Erőhöz. Nem épül egyik vallásra sem, de azok mindegyikét elfogadja." / theta-healing.hu)

Tartalommal töltötték meg az előadók így a délutánt a női mivolt hármasának kifejtésével: a kapcsolatápolás, a szépségápolás és lélekápolás feladatával. A programnak nem elhanyagolható része volt, hogy minden szépségápolási területről  szakembereket hívott meg a rendező, akiknek szolgáltatásait a megjelentek igénybe vehették. 

Az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy kevesebben voltak, mintha ingyen sört vagy kráflit osztogattak volna, de a színvonalhoz és változatossághoz kétség nem férhet. A rendezvény hagyományteremtő jelleggel került megszervezésre, így, aki úgy gondolja ezek után (és a készülő összefoglaló videó után): bánja, hogy kihagyta, az jövőre  Bátaszéken eleve készüljön  úgy, hogy szabaddá teszi magát nőnap alkalmából.

Gratulálunk a szervezőknek, hiszen az egyik legfontosabb, hogy minden rendezvényt és közösségi alkalmat pozitív üzenettel töltsünk meg. Tegnap ez maximálisan sikerült.

 

Ígéret szerint az elhangzott vers: 

Darvas Szilárd: A Nő Teremtése

Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog. 

No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti. 
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva. 

Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára... 

Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor. 
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok. 
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!

-CSTZS-