Jeles Bátaszékiek – Dr. Báttaszéki (szül. Hofmann) Lajos

2017 április 12.

„A várossá előlépett Bátaszék részéről szép gesztus lenne, ha olvasmányos válogatott kötettel tisztelegne az 1921. február 15-én elhunyt alkotó emléke előtt, ha még nevét szülőhelyétől vette.” – írta még 1996 februárjában dr. Töttős Gábor cikkünk alakjáról. Ha nem is nyomtatott kötet, amit nyújtani tudunk, de a bataszek.net szeretné ezt az elfeledést Jeles Bátaszékiek sorozatában való megjelentetéssel orvosolni.

Dr. Báttaszéki Lajosra több település is hálával emlékezhet, hiszen munkássága folytán számos vidéki városban volt a szakma és a kultúra mozgatórugója. Honnan indult hát korának híres jogi- és szépirodalmi irója, publicistája, köz- és váltó-ügyvédje?

A Bátaszéken megtelepedett Hoffman családba született Lajos 1844. szeptember 20-án. Atyja üzleti kapcsolatai révén ismerte Baját, ahová a híres ciszterci gimnáziumba adta, de az utolsó két osztályt már a budapesti piaristáknál végzi, jogi tanulmányait ugyanitt kezdi és Bécsben fejezi be.

Már ekkoriban kiderül róla, hogy nem akármilyen műveltsége lehet: Nők könyve című összeállítása - jószerivel úttörő munkaként - mindössze húsz éves korában lát napvilágot, de ekkorra már megjelent a Lőw Tóbiással és Wagner Gézával együtt lefordított három- kötetes A római jog tankönyve című nagyszabású vállalkozásuk, sőt önálló műként Hitregetan (mai szóval élve: mitológia) című könyve is.

Mindehhez kitűnően kellett tudnia ógörögül, latinul, angolul és németül. Később az is kiderül róla, hogy a románnal, szlovákkal szintén elboldogul, s így az ottani örökséggel együtt nyolc nyelven ír-olvas.

Nagyváradon ügyvédi vizsgát tett, itt is kezdte meg ügyvédkedését (1869–1872), majd a királyi bíróságok életbeléptével Békéscsabára (1873–1885), onnan 1885-ben Aradra költözött. Itt ügyvéd és nyomdatulajdonos, 1889-től pedig Budapesten Edvi Illés Károllyal közösen tartott fenn ügyvédi irodát.

Kora szépirodalmi, lapszerkesztői munkássága

Kisebb művei, főleg versek, fordítások és elbeszélések, zsánerképek már 18 éves kora óta megjelennek különböző lapokban. Báttaszéki, hogy "a sok jogi formula és paragrafus között ne unatkozzék", még 1867-ben megírta a Fővárosi genreképek című szatirikus könyvét. Néhány idézet a könyvből - melynek soraiban leírt témafelvetések sok esetben a mai kort is pontosan jellemzik:

Ki mint is​zik

Volt idő midőn nálunk a hazafiságot nemcsak a ruha, hanem a szerint is ítélték meg, hogy ki mit ivott, ki sok és jó bort ivott, kitünő patriota volt, ki felváltva majd bor-, majd sörivásra adta magát, az köpenyforgatónak s aki plane csakis mindig sört ivott, az határozottan magyarellennek nyilvánítatott. A bor már sok szép és nemes tetteknek volt kútfeje, számtalan szellemi termék ennek köszönheti létét, számtalan jotékony czél mozdítatott már elő általa, s különösen nálunk sok helyen akkor szednek össze legtöbb pénzt az „inségesek, leégettek” javára, midőn bor mellett mulatunk. Adjatok ellenben valakinek, ki külömben nem közömbös a jó és nemes iránt, négy vagy öt „stifli” sört: meglássátok, minden nemes érzelme utoljára is egy vágygyá válik, azon vágygyá, minél előbb nagyot horkolhatni, ha máshol nem hát akár az asztal alatt. Lehet-e továbbá képzelni sör mellett életrevaló pohárköszöntést?(…)
Az aranyszínű magyar bort mostohán mellőzve látjuk, a „stifli, krügli és schnitt” léptek annak helyébe. Csodálva bámul tehát az idegen, ha vendéglőinket meglátogatva, azt veszi észre, hogy e par exellence bortermesztő ország fővárosában mindenhol csak sört isznak. Te is észrevetted már, nyájas olvasóm, hogyha nálunk valaki vendéglőbe, étterembe vagy sörházba lép, a meddig üres asztal van, bizonyosan nem foglal helyet ott hol már egy-két vendég ül, hanem elkülönítve magát üres helyet keres. Nálunk már csak azért sem ülünk oda hol más ül, hogy ne kelljen köszönni, vagy ha más hely nincs és kényszerítve vagyunk ott letelepedni, a mennyire lehet felfuvalkodottan, leereszkedőleg csavarintunk egyet fejünkön.

Kérdőjellé görbült szellem

„Hogy a pinczéreket per te szólitjuk és velük mint aféle szolgáló lényekkel, a mennyire tőlünk kitelik gorombáskodunk ez szinte noblesszünk egyik kifolymánya. Ha szidjuk is hébe-korba a pinczért, e folytonosan kérdőjellé görbült szellemet, (mert vagy azt kell kérdeznie „mi tetszik” vagy pedig a jövők-menők előtt hajlongani; mindkét esetben kérdőjel), másrészt nincs ember ki ugy jóltartaná borravalóval, mint a magyar. A pinczérnek alázatos, hallgatagnak kell lennie, minden méltatlanságot és a vendégek ezer meg ezer szeszélyeit eltűrnie, ez pedig magyar embernek nem természete. A műveltebb osztályhoz tartozó magyar a világért sem alázná meg magát pinczérnek lennie, az olyan markos magyar legény pedig röviden bánna el az olyan vendéggel ki kedvére nem jár. Mai napság már a pinczérséget is művészetnek lehetne nevezni, legközelebb állva a tánczmesterséghez és tornászathoz, mert a pinczérnek is bókokat csinálnia, karjain pedig egész tányérpyramisokkal ide s oda repülnie kell. A főpinczéreknek (alias: zahlkellnereknek), pedig bókokon kívül, 6-8 száz forintnyi biztosítékkal is kell ellátva lenniök; hol találsz pedig magyar embert, ki míg nyolc száz forintja van, pinczérré „aljasodnék”? A bor- és sörházakat látogató fővárosi közönség egyébiránt két osztályba osztható. Olyanokra kik csendben, egy-két jó baráttal való kedélyes társalgás közben szeretik elkölteni ebédjüket vagy vacsorájukat, és olyanokra, kik egy harapást sem tudnak nyelni s egy kortyot sem inni, ha nehány barna zenész nincs mellettük, ki egymás után húzza-nyúzza a csárdásokat. Hogy pedig nem győzvén megírni, ezennel félbehagyjuk: annak nem örül senki jobban, mint te, tisztelt olvasóm. Alkalmasint már jóllaktál csak olvasásból is a sörrel, borral, pecsenyével, zenével, lármával s egyebekkel miket neked e sorokban feltálalni oly bátrak voltunk.”

Az említett vidéki városokban számos (mintegy 10) lapot alapított és szerkesztett, a mellett sokáig szerkesztette a „Nagyvárad” című politikai napilapot, amely többek között később elindítja majd Dutka Ákos költőt s foglalkoztatja Ady Endrét is. Az ő nevéhez fűződik a Bihar¬megyei Közlöny, majd a Nagyváradi Közlöny, a Békésmegyei Közlöny, az Alföldi Lapok, a Büntető jogtudományi Szemle, az Alföldi Újság stb; vidéken és a Kritikai Szemle, majd a Filo-szemita Füzetek a fővárosban.

A Nagyvárad egyik címoldala

A Nagyvárad tulajdonképpen nem egyedül a Hügel ötlete volt, - mesélte egy jubileumon Báttaszéki Lajos, a lap első főszerkesztője, hanem inkább a szükségszerűség adta, mert a Nagyváradi Lapok megszűnt és kellett helyette valami új. Adva voltak a tehetséges írogatók, úgy mint Gyalókai Lajos, Ritoók Zsigmond, dr. Dőry József és mások, akiknek teret kellett adni ez egyre növekvő információéhségben, mivel a város lakóinak intelligenciája is egyre növekedett. Igen ám, de hiányzott egy kiadó. Egy ügyes kiadó, akinek kezében prosperálni fog egy új lap. Egy új, mindenképpen napilap. Mert bosszantó módon a pesti újságok hamarább hozták le a helyi híreket, mint a hetente kétszer megjelenő Nagyváradi Lapok fejezi be Báttaszéki.

Aztán egy Blaha Lujza-vendégszereplés szünetében Báttaszéki találkozik Hügellel, összedugják a fejüket, és a következő szünetre megvan a lap címe és fő irányelve. Az, hogy politikamentes, társadalmi lap lesz. Fő munkatársak, Rádl Ödön, Rimler Károly és még pár lateiner (értelmiségi). Aztán június 20-án megjelenik a mutatványszám és 1870. július 3-án az első, rendes szám. A hőskorról annyit érdemes még megjegyezni, hogy 1873-ban Hügel maga veszi át a szerkesztést, és ebben az időben változtatja meg az eddigi kis formátumot nagyobbra. Majd 1883-ban még nagyobb lesz a lap, ezzel elnyeri a legnagyobb formátumát.” (forrás: farkaslaszloblogja.blogspot.hu – Hügel Ottó, Nagyvárad atyja)

Szakirodalmi munkássága, közéleti szerepe

Nagyszámú hírlapi cikke mellett jogi cikkeket, verseket és elbeszéléseket is írt. A női egyenjogúság egyik első képviselőjeként számos publicisztikában foglalt állást a nők munkavállalása, továbbtanulása mellett. A tiszaeszlári vérvádper (1883) idején országos visszhangot keltő filoszemita propagandát folytatott. Bátaszéki a tiszaeszlári per idején felmerült antiszemitizmussal szemben filoszemita propagandát fejtett ki. Ezirányú röpiratai: „Mindenféle antisemitákról és zsidókról”, továbbá a „Tizenkét ellenröpirat”, melyek megjelenésük idején elterjedt olvasmányok voltak.

MŰVEI:

  • ​Nők könyve. Hasznos és mulattató olvasmányok hölgyek számára. (Pest, 1863)
  • Hitregetan. Aegyptomiak, phoenicziek, perzsák, rómaiak és görögök hitregéje. Iskolai és magánhasználatra. (Pest, 1864)
  • Fővárosi genreképek. (Nagyvárad, 1867)
  • Polgári házasság vagy szerelem gőzzel. Elbeszélés. (Nagyvárad, 1870)
  • A nők a magyar jogban. (Nagyvárad, 1872)
  • A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete. I. rész. Általános meghatározások. A személyekről, a dolgokról, a cselekményekről. (Bp., 1874)
  • Mindenféle antisemiták és zsidókról. (Arad, 1888; németül is)
  • Alföldi képes emlékkönyv. Szerk. (Arad, 1888)
  • Legyen világosság! Az egyházpolitikai törvények párbeszédben a magyar nép számára. (Bp., 1893)
  • Az állami tisztviselők ügye. (Bp., 1899)
  • Mi a teendő a véderöre vonatkozó törvényjavaslattal szemben? (1899)
  • A vérvád. (Bp., 1900)
  • Az orvos a jogéletben. (Bp., 1901)

 

Élete során még tucatnyi más lapba írt, jónéhányat szerkesztett is, szép műfordítása Mikszáth Kálmán Galamb a kalitkában című kisregényéből a Pester Lloydban került az olvasók kezébe.

1889-ben, Budapestre való visszaköltözése után a Fővárosi Lapokban olvashatjuk az alábbiakat, mely a magyar fejlődésért való odaadását tükrözi:

„Huszonkét évi távoliét után visszakerültem, ha úgy átlapozgatom az akkori Pestről írt genreképeket s látom a mostani Budapest képét: csak akkor mérem meg igazán, hogy mily roppant haladást tett az ország szíve s vele a nemzet, rövid két évtized alatt. A főváros mindig tükre a nemzet szellemi és anyagi életerejének s abban a nemzetben, melynek olyan fővárosa van, mint a mostani Budapest, van sok szellemi és anyagi életerő. Még nem elég világváros, de van elég olyan pontja, melyet világvárosok is irigyelhetnek.”

Egyébként könyveit nem egykönnyen lehet beszerezni, a 10.800/1944. M. E. számú rendelet 7. §-a szerint kivonták a forgalomból műveit, melyek jórészt megsemmisítésre kerültek.

Mind felesége, Biencz Róza, mind fia, Báttaszéki Lajos foglalkozott irodalommal, az utóbbi azonban inkább a két világháború között kávéházi törzsasztalok legendás  Bátta lovagja, aki egy alkalommal azt is megünnepelte, hogy újságíró címe ellenére 30 éve nem írt.

Krúdynál sok írásban olvashatjuk a Battaszéki Lajos nevet (pl. az X. Y. pesti demokrata hiteles polgár történeté-ben), azonban ez fiára, ifjabb Báttaszéki Lajosra vonatkozik. Érdekességként álljon itt egy idézet kapcsolatukról Csergő Hugó: regényes utazás Krúdy Gyulával Szindbád vörös postakocsiján művéből:

„Az Auróra-kör akkor az Andrássy-úti Drexler-palotában fészkelt s egyik hangversenyén fellépett Feledi Boriska is. Báttaszéki Lajosné, ifjabb Báttaszéki Lajos anyja, (a férje: idősb Báttaszéki Lajos ügyvéd volt, jogi író és publicista, ő maga pedig regényírónő), gardírozta Feledi Boriskát s az epedő ifjú lovagot (ti. Krúdy Gyulát – a szerk), meghívta lakására zsúrra. Krúdy Gyula – zsúron... Feledi Boriska kedvéért elment a zsúrra is. Ott megismerkedett ifjabb Báttaszéki Lajóssal, aki akkor már edzett hírlapíró volt s rögtön felcsapott Krúdy mentorának.”

Érdekesség továbbá, hogy egy Mikszáth által szerkesztett lap cikkében találtunk még rá nevére, a Budapesten megjelenő Országos Hírlap 1898. szeptember 24-i számában. A cikk egy peres ügyet mutat be, melyben a bormanipuláción kapott – de végül felmentett vendéglős perli be hamis váddal az ellene eljárókat. Itt képviselte a védelmet városunk szülötte. A teljes ügy nem tartozik szorosan jelen írásunk tárgyához, de érdemes lehet elolvasni, melyet itt tehetnek meg: borravalo.hu/szuret-a-pinczeben/

források:

Wikidépia/Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest 1929.
nevpont.hu
Pallas Nagylexikon
gastroguide.hu
A vastaggal szedett szövegrészek dr. Töttős Gábor cikkéből, a Tolna Megyei Népújság 1996. február 17-i számából származnak

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1310315