Egy teljes könyv a szerbekről II.

2017 szeptember 30.

Korábbi cikkünk folytatása, Dujmov Milán A bátaszéki szerbek emlékek a múltból művéből.

Bevezető

 

Bátaszék városa- melyet a szerbek „Bátoszék”-nak, vagy népiesen csak „Bát’szék”-nek, „Bát’szjék”-nek, „Bác’jék”-nek neveznek- az északi szélesség 46,2 és keleti hosszúság 18,72 fokánál, a Dunántúlon fekszik Tolna megye délkeleti részén, a Sárvíz dunai torkolatától délre. A város ott terül el, ahol egy több mint 10 km széles ártéri síkság találkozik a Tolnai-hegyháttal és a Baranyai-dombsággal, csatlakozva a Sárköz térségéhez. Innen nem messze található a Gemenci erdő, amely aranyérmes szarvasbikák, őzek, vaddisznók, rókák, borzok élőhelye. Nyugatról olyan falvak veszik körül Bátaszéket, amelyekben szintén szerbek éltek egykor németekkel és magyarokkal együtt. A település Bajától 20 km-re nyugatra, Szekszárdtól 15 km-re délre, Mohácstól 30 km-re északra fekszik. Bátaszék a XIX. század végétől jelentős vasúti és közúti közlekedési csomópont. Az észak-déli irányba vezető út, amely egy időben az Isztambult, Nándorfehérvárt és Budát összekötő stratégiai országútként szolgált, csaknem kétezer éves múltra tekint vissza. Ma Bátaszék városának közel hétezer lakosa van.

Az egykor ezen a településen élt szerbek történetének minél jobb megismerése érdekben érdemes először felelevenítenünk e kisváros történelméről rendelkezésre álló ismereteinket.

Bátaszék őstörténete nem ismert. Az ásatások leletanyaga arról tanúskodik, hogy kelták éltek ezen a helyen, Krisztus születése idejében pedig a rómaiak. Itt haladt az Eszék (Mursa) és Buda (Aquincum) közti országút, nem messze a várostól egy római villa maradványait tárták fel. A népvándorlás idején ezt a vidéket is szarmaták, hunok, avarok, szlovákok özönlötték el, azonban nem ismert előttünk, hogy a város területét lakták volna.

A magyarok bejövetelével ez a vidék is benépesült, és a települést Széknek nevezték el. Szent István korában templomot emeltek, amely feltehetőleg a város központjában állt, mivel azon a helyen temetőt tártak fel. 1142-ben II. Géza király ciszterci szerzeteseket telepített le az ausztriai Heiligenkreuz városából, akik kolostort alapítottak a település közepén, és Széket elnevezték Cikádornak, azonban a nép továbbra is a régi elnevezést használta. A szerzetesek teljesen megváltoztatták a vidék életmódját, hiszen sok mezőgazdasági újítást vezettek be. Az apátság jelentős gazdasági, mezőgazdasági és egyházi központ lett. Ennek a gazdasági növekedésnek a mongolok betörése vetett véget. 1242. március elején egy portyázó mongol csapat felgyújtotta és porig rombolta a kolostort. A szerzetesek nagyon nehezen tudták újjáépíteni rendházukat, a munka befejezése egészen 1347-ig, illetve 1353-ig húzódott. Zsigmond király bencéseket hívott a nagyon megcsappant létszámú ciszterciek helyére. Az 1419-ben ideérkező bencések apátságukat újra Széknek nevezték el. Az ő idejükben a település fejlődésnek indult, a kézművesség erősödésével mezővárosi (oppidum) jelleget öltött. Mátyás király 1478-ban a kolostort egyesítette a közeli bátai (Báta) apátsággal, ezért a XVI. század elejétől a források Bátaszékként említik a települést.

Bátaszéktől csupán 30 km-re délre játszódott le a mohácsi csata (1526), mellyel megkezdődött a középkori Magyarország jelentős részének oszmán-török hódoltatása. A második, egyébként Bécs ellen indított oszmán hadjárat idején, 1529-ben foglalták el a törökök Bátaszéket, és rombolták porig a kolostor melletti erődítményt. Buda elfoglalása után (1541), amikor megnőtt a jelentősége a Bátaszéken át vezető Nándorfehérvár- Buda országútnak- feltehetőleg az 1550-es évek elején- az oszmánok palánkvárat emeltek, amely belső és külső várra tagolódott. A belső várat kőből emelték, ehhez feltehetőleg a kolostor köveit használták fel. A külső vár fala földből készült, és fabástyákkal erősítették meg. A palánk mély és széles árokkal volt körülvéve, melynek csapóhídját minden éjjel felvonták, ahogy azt Evlia Cselebi, a híres török utazó írja. Az oszmán uralom idején telepednek le Bátaszéken az első szerbek. A palánkvár legénységének jelentős részét szerb martalócok (a törökök fizetésért harcoló, keresztény katonái) tették ki. A török időben a település visszafejlődött, házainak száma mintegy megfeleződött.

Baranya és Tolna megye, és így Bátaszék is 1686-1687-ben szabadult fel az oszmán uralom alól. A bécsi udvar parancsára a török várakat és palánkokat, köztük a bátaszékit is, földig rombolták. Bátaszék ekkor a bátai apátsághoz tartozott, melynek címét a Habsburg uralkodók magyar püspököknek és érsekeknek adományozták a XVII. századtól kezdve. A török kiűzése után a bátai apátságot Jány Jakab Ferdinánd szerémségi katolikus püspök kapta meg, aki birtokai központjául Bátaszéket jelölte ki. Jány nagy lendülettel látott hozzá az apátság és a település újjáépítéséhez. A Rákóczi-szabadságharccal (1703-1711) befejeződött különféle háborús cselekmények következtében a jórészt az ottomán időszakból itt maradt, illetve a nagy bécsi háború idején (1683-1699) betelepült szerbek által gyéren lakott környékre Jány 1718-tól kezdve nagy számú németet telepített a gazdaság és az adóbevételek növelése reményében. A fejlődésre utal, hogy míg az 1715-ös országos összeírás szerint Bátaszéket csak faluként jelölik, addig az 1720-as összeírásban már mezővárosként (oppidum) szerepel. A település fejlődése Jány 1727-ben bekövetkezett tragikus halála után is folyt, sőt az 1739-es nagy pestisjárvány sem tudta azt lassítani. A kolostor régi templomának átépítését Kollonich Zsigmond, bécsi érsek és bátai apát a század közepére fejezte be. Mária Terézia 1751-ben az apátsági birtokot a bécsi Theresianum Akadémiának adományozta. Bátaszék ekkorra jelentős településsé fejlődött, melynek lakossága a XVIII. század közepén elérte a kétezret, majd a század végén a háromezret. Külön céhe volt Bátaszéken a fazekasoknak, takácsoknak és csizmadiáknak. Ekkor emelték a kisváros kápolnáit és templomait is tartós anyagból, valamint néhány nagyobb épületet, s megszervezték a gyerekek iskolai oktatását is.

A XIX. századi események kevésbé voltak viharosak. Az 1848-as szabadságharc idején a helyi nemzetőrségben együtt szolgáltak magyarok és németek. 1860-ban nagy tűzvész pusztított Bátaszéken, amely csaknem az egész települést megsemmisítette, eltüntetve a múlt számos emlékét. A kiegyezés (1867) után a fejlődés töretlen az I. világháborúig. A XIX-XX. század fordulóján Bátaszék lakossága elérte a hétezres lélekszámot, amely napjainkig alig változott. 1866-ban a város távíró állomást kapott, és 1873-ra megépült az első vasútvonal. 1903-ban felszentelték az új, neogótikus templomot.

A XX. században viszont a történelem sorsdöntően beleszólt Bátaszék lakosainak életébe. Az I. világháború, amely sok fiatal bátaszéki katona életét vitte el, Baranya és így Bátaszék szerb megszállásával végződött, mely 1921-ig tartott. Ez jelentette egyben a négy évszázados szerb jelenlét végének kezdetét a településen, mivel a szerb hadsereg kivonulásával a helybeli szerb lakosság is kitelepült, azaz optált. Az optálás folyamata egészen 1931-ig tartott, melynek eredményeként az optáltak aránya a helyi szerb populációban elérte a 90%-ot. A II. világháború viszont a helyi többséget alkotó németek kitelepítésével végződött. A mintegy négyezer kitelepített sváb (Bátaszék lakosságának többsége) helyére főleg csehszlovákiai és romániai magyarokat telepítettek.

A totalitarizmus idején (1948-1990) a lakosság össztételében lejátszódott gyökeres változásokat követően gyökeresen megváltoztak a település társadalmi és gazdasági viszonyai, egész élete is. Ebben az időszakban tűntek el a bátaszéki szerbek utolsó tárgyi emlékei, nyomai is a településről. Az 1990. évi demokratikus átalakulás után újjáéledt az igény, hogy feltárjuk a bátaszéki szerbek történetét, és hogy itteni négy évszázados jelenlétük nyomait újra láthatóvá tegyük.

Előző cikk ITT

forrás: Dujmov Milán - A bátaszéki szerbek emlékek a múltból (2009, Erzsébetvárosi Szerb Kisebbségi Önkormányzat)

 

 

folytatása következik....

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1398153