2013-09-27
Nagy László honvédfelszerelés-magángyűjtő
A közeledő frontvonal - 1. rész
1944. október 21-én, Baja eleste után megszaporodtak a környéken a csapatmozgások.

A várost még idejében, csónakokkal és kisebb naszádokkal, hajókkal elhagyó Magyar Királyi Honvédség (Folyamőr, Csendőr, Határvadász és a 23. Tartalék Gyaloghadosztály) alakulatai igyekeztek felzárkózni és rendezetten Szekszárd felé visszavonulni.  Szerencsére egyik alakulat sem állt meg a környékünkön, mert ellenkező esetben akár több napon keresztül is itt állt volna a front vonal.
Baja eleste előtt egy hónappal, 1944. szeptember 21-én, az amerikai légierő által lebombázott bajai Duna híd is segített a front vonal átmeneti állásában. (A bajai híd lebombázását külön történetben olvashatod.)

Gemenci erdőbe létrehozott, német-magyar védelmi vonal „csak” késleltette (több, mint egy hónapig) kelet felől a szovjet hadsereg előrenyomulását.

Átmenetileg keleti irányból nem mozdult a frontvonal, de ellenséges felderítések mind magyar, mind szovjet részről történtek.

1944. november elején, még nem pontosított időben a Magyar Királyi Honvédség hajtott végre felderítést. Éjjel, egy maroknyi bátor honvéd csónakokkal sikeresen átért a Duna már ellenséges felére, és 5 km-t hatoltak be néha derékig érő hideg vízben Baja városa felé. A felderítésnek a szovjet géppuskák hangja vetett véget.

Értékes információkra tettek szert az ellenség helyzetéről, amit jelentették is a Wehrmacht és az SS parancsnoksága felé.

Bátán az idősekkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy november vége felé az ott lakók érdekes eseménynek voltak szemtanúi.

Többször láttak egy szovjet katonát, aki felderítést közben egészen közel merészkedett az épületekhez. Visszaemlékezés szerint egy, az épp a határban tartózkodó bátai lakos közvetlen közelről találkozott vele. A katona láthatóan ideges lett, és ez érthető is az akkori viszonyok miatt. Báta déli részén, megfigyelő szolgálatot ellátó német SS katonák is észrevették és a magas löszfalról távcsővel, hosszan figyelték minden mozdulatát, de nem lőttek rá.

A felderítést végző, 51. Műszaki hidászdandár 18. zászlóaljának katonája, Sztyepenkó Grigorij Ivánovics gárdaőrmester a felderítő raj parancsnoka megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

 (Orosz levéltári források szerint Baja és Mohács között két alkalomból is átúszta a Dunát és felderítést végzett. Nagy valószínűséggel mindkét alkalommal Bátán járt.)

November 23-án a Magyar Királyi Légierő 102/1 (hívóneve: sas) gyorsbombázó század Messerschmitt Me-210-es (2 motoros) bombázói a megállíthatatlanul terjeszkedő szovjet hídfőben harcoló szovjet csapatokat, valamint pontonhidakat támadtak. Bevetés után, visszafelé tartó és a köteléktől lemaradt Lékay – Erdélyi páros magányos bombázójára egy szintén magányos szovjet Jakovlev Jak-9-es vadászgép támadt. A pilótának háttal ülő rádiós lövész (13 mm-es kaliberű géppuskáival) leküzdötte a támadót, ami égve, meredek szögben zuhanva eltűnt az összefüggő felhőzet alatt. Észak felé haladva pár perc múlva a felhőzet ritkult, ekkor pillantották meg Szekszárdot.

Magyar gyártású és felségjelzésű Messerschmitt Me-210-es a felszállás előtt

Szovjet Jakovlev Jak-9-es típusú vadászgép

A nagy magasságban történt légi csata Bátaszéktől észak-északkeletre történt, Várdomb és Sárpilis légterében. Az összefüggő felhőzet miatt nem látta a két magyar repülő katona az ellenséges repülőgép földet érését, amely nagy valószínűséggel lezuhant és becsapódáskor felrobbant. Pilótája nagy eséllyel elhagyhatta zuhanó gépét, és sértetlenül földet érhetett ejtőernyővel. Ha így történt, akkor hadifogságba esett. Ha hősi halált halt, akkor ismeretlenként temették el a lezuhanásához legközelebbi településen. Az eseményről egyelőre több információt nem találtam, remélhetőleg a közeljövőben egy kiszántott repülőgép lemezdarab vagy alkatrészek segítségével be tudom majd azonosítani a repülőgép földet érésének a helyét. A vadászgép (1230 lóerős Mikulin) motorja akár 6 méter mélyre is belefúródhatott a talajba, ahol türelmesen várja, hogy valaki megtalálja. A motor sorozatszáma alapján nagy eséllyel kiderülhetne a pilóta személyazonossága.

Jakovlev Jak-9es (Mikulin 1230 lóerős) repülőgép motor
A képen látható repülőgép-hajtóművet 2005 telén ástam ki másodmagammal (erőgép segítségével) Simontornya és Pálfa között. Több, mint 5 méter mélyről került elő. A szekszárdi Baka Múzeumban lesz majd látható.

November 25-én a II. Ukrán front katonái (súlyos harcok és veszteségek árán) 17:00 órára megközelítették Mohács déli határát. E naptól kezdve megsűrűsödtek környékünkön a szovjet felderítő berepülések.

November 26-án egy Mohácsról visszavonuló, csellengő, és a Tivoli csárdában tartózkodó, erősen ittas állapotban lévő, német négyfős légvédelmi gépágyús brigádnak elege lett a szovjet felderítő gép folyamatos zaklatásából. A közel felderítő Policarpov Po 2-es típusú repülőgépet rövid sorozattal lelőtték. (Az eseményt lássd bővebben a Po-2es lelövése eseménynél.)

Másnap, november 27-én a Magyar Királyi Légierő 102-es gyorsbombázó század Messerschmitt Me-210-es köteléke a Várpalotai reptérről felszállva ismételten több dél dunántúli szovjet pontonhíd ellen végzett támadást. A bombázások súlyos károkat okoztak a szovjet hadsereg számára. Pontonhidakat 10-12 óra elteltével az ellenség újra használhatóvá tette. 

Magyar gyártású és felségjelzésű Messerschmitt-210-es romboló a levegőben

A 102/3. század (hívóneve: villám) egyik – Vitéz Majoros Kornél főhadnagy által repült Messerschmitt-210-ese is részt vett a bevetésen. Rádiós lövésze Szűts Károly tizedes volt. Majoros Kornél az egyik legtapasztaltabb bombázó pilótája volt a magyar légierőnek. A tapasztalat azonban ekkor már kevés volt, mert a nagyszámú szovjet légvédelmi ágyú és gépágyútüze már törvényszerűvé tette a veszteségeket.

„Majoros Kornél főhadnagy a magyar királyi légierő és osztályunk büszkesége, aki a debreceni sötétnapról sértetlenül tért vissza 1944. november végén, a Bátaapáti orosz átkelésnél egy alacsonytámadás során gyalogsági lövedéktől találva, a 287. bevetésén gépével lezuhant és felrobbant”

Vitéz Majoros Kornél főhadnagy (balról a második) és bajtársai egy őáltala is repült Junkers Ju-88as típusú bombázó előtt.1943. Keleti front.

                        

Vitéz Majoros Kornél főhadnagy

Szemtanúk szerint a sűrű fekete füstcsíkot húzó repülőgép nyugati irányból érkezett kis magasságban, majd Bátaapáti községtől 300-400 méterre, északra, a bekötőúttól kb. 100 méterre, keletre 15 óra tájban a patakpartba csapódott, és apró darabokra robbant szét.

A pilóták teste a becsapódáskor olyan súlyosan roncsolódott, hogy azonnal életüket vesztették. Holttestüket, november 29-én egy német futár repülőgéppel megpróbálták elhozni a településről, de az ellenséges aknavető tűzben ez lehetetlennek bizonyult.

A végső tiszteletadást a községben élők adták meg a két hősi halált halt magyar katonának.

Idősekkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a repülőgép Pécsvárad közelében kapott végzetes találatot. Egy a repülőgép aljáról származó nagyméretű lemezdarab sokáig egy melléképület falát helyettesítette a községben. A harcok hevességét a számtalan golyó ütötte lyuk jelezte az alumíniumlemezen. Súlyosan sérült, egy motorral repült repülőgéppel nem tudták tartani a magasságukat, ezért igyekeztek elérni a legelső még magyar területen lévő leszállásra alkalmas területet. Bátaszék és Őcsény közötti legelőt célozhatták meg kényszerleszállásra.

24 évesen hősi halált halt, veszprémi lakosú Majoros Kornél főhadnagy és a 23 éves Szűts Károly tizedes sírját az ott élők ma is lelkiismeretesen gondozzák.

A repülőkatonák sírja a Bátaapáti temetőben:


1950-es években

 

Rendszerváltás után

 

Napjainkban

A tragédia bekövetkezéskor ismeretlenként temették el a pilóta rádiós lövészét. A háborús káosz miatt sok írásos parancs, levéltári feljegyzés megsemmisült. Egy megmaradt, de téves feljegyzés szerint Szukits Imre őrmester volt november 27-én a pilóta rádiós lövésze. Egy újabb információ alapján kiderült az igazság, ezen a napon ismeretlen okból kifolyólag, Szűts Károly tizedes vett részt a bevetésen. A nemrég elkészült új sírra a sírköves a lezuhanás idejét 1944. november 28-ára helyezte. Nagy valószínűséggel tévesen.

Idősek visszaemlékezése szerint, valamikor 1944 második felében, még nem pontosított időben egy eddig még ismeretlen típusú és felségjelzésű repülőgép csapódott a földnek Mórágy és Bátaapáti közötti területen. Pilótája sikeresen elhagyta a zuhanó gépét, de belehalt sérüléseibe, de az is lehet, hogy túl közel volt már a földhöz és nem nyílt ki teljesen az ejtőernyője. Örök rejtély marad. Ejtőernyőjével egy fáról lógva találták meg. Az eseményről semmi bizonyítékot nem találtam eddig, természetesen ez nem zárja ki a történet valódiságát. Szovjet repülőgépek lezuhanását csak nagyon kevés alkalomból jegyezték fel, mert a lakosság nem foglalkozott vele, nagy része örült, hogy eggyel kevesebb lett. A légi esemény hasonlít a Leperd puszta mellett bekövetkezett angol pilóta (Lásd: Tűz a bombázón című történetnél) lezuhanására és Őcsény határában is elfogtak egy angol pilótát a csendőrök, aki szintén egy fán lógott. Ö hadifogságba került. (Az őcsényi eseményről bővebben Tálosi Zoltán, Háborús évek 1941-1945 című könyvében olvashattok.)

A magyar 3. hadsereg II. hadtestének a Duna vonalára, Paks és a Dráva torkolat között felvonult gyenge alakulatai, illetve Bátaszék környékén, a nehéz fegyverzettel nem rendelkező és gyengén kiképzett főleg németekből, osztrákokból álló 31. SS önkéntes-páncélgránátos hadosztály nem tudta megakadályozni a szovjet csapatok november 27-én történt dunai átkelését Bajánál.

Az arcvonal szétesett.

Forrás: Galambos Gábor. Baja hadszíntér 1944-1945.

             Jánkfalvi Zoltán nyíregyházi repüléstörténeti kutató adatközlése.

             Tálosi Zoltán. Háborús évek 1941-1945.

            Hősök. Szovjetunió hősei a Magyarországi felszabadító harcokban 1944-1945. (1981).

            A Dunántúl hadikrónikája. 1944-1945.

 

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1399990