2013-10-24
Máté
A kosárlabdáról… (1.)
Az utóbbi időben igyekeztem a helyiek figyelmét ráirányítani bátaszéki kosárlabda-életre. Hiányoltam a róluk szóló híreket, de nem láttam sehol, így végül én írtam meg azokat. De miért hiányzott számomra? Miért PONT a kosárlabda?

Már kisiskolásként is a kosárlabda volt a kedvenc sportom, amikor azután valamikor a ’90-es évek közepén először láttam a tv-ben a Körmend egy meccsét, a szeretet igazi szerelemmé változott. Egyrészt a kosárlabda, másrészt maga a körmendi csapat felé. Éveken keresztül minden egyes róluk szóló cikket kivágtam, és egy mappában gyűjtögettem, amit időről-időre elővettem és valamennyi írást újraolvastam. Fejből tudtam az évenkénti játékosmozgást, minden eredményt és pontszerzőt. Figyeltem, ahogy végigvertük fél Európa élcsapatait /Manresa, Verona, Leverkusen/, napokra feldobta a hangulatomat egy-egy siker /akár a bajnokság leggyengébb csapata ellen is/, és letargiába estem, ha kikaptunk. Félistenek voltak nekem azok a játékosok. Zsebe, Szájer, majd Németh, Fodor, Trummer, az újak közül Ferenc, Kutasi! Legnagyobb, szinte megvalósíthatatlannak tűnő álmom volt, hogy egyszer élőben láthassam őket.

Ma már megmosolyogtató, milyen kis naiv voltam, mikor azt gondoltam, hogy valami isteni csoda kéne ahhoz, hogy egyszer eljussak Körmendre egy meccsre. Pláne, hogy kb. 40 km-re laktunk onnan… De egy szép napon a „csoda” bekövetkezett és én végre beléphettem a Szentélybe! Már a bejáratnál majd’ szétpattantam a feszültségtől, bent pedig megcsapott az a jellegzetes illat, amit azután még oly’ sokszor volt szerencsém érezni, és amitől mindig valami furcsa, jóleső kábulat töltött el. Majd beljebb mentem és szembe találtam magam a messze földön híres körmendi B-középpel! T e jó ég! Hát tényleg itt vagyok? De hisz akkor csak még kettőt kell lépnem és… És valóban! Ott melegítenek maguk a JÁTÉKOSOK! Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel, rajongó csodálattal figyeltem őket… Érdemes is volt! Ott helyben látszott igazán az, ami a képernyőn keresztül sokkal kevésbé, hogy micsoda munkát végeznek egy mérkőzés során ezek a fiúk. Érdemes lenne minden ifjú kosaras-palántának magyar bajnokikra kijárni, rengeteget lehet ott tanulni. A meccs maga nem volt valami egetrengető színvonalú, de hát kit érdekelt ez? Keservesen, de legyőztük Zalaegerszeget 10 ponttal, én pedig az egekben éreztem magam.

Rengeteg nagy csatát, hatalmas győzelmet láttam később, de ez az összecsapás a legemlékezetesebb, soha nem feledem el! Mert ez volt a legelső…

Azóta sok-sok hosszú év telt el, régóta elkerültem arról a vidékről és nagyon-nagyon rég nem láttam élőben a kedvenceimet. Hiányoznak… De hétről-hétre, meccsről-meccsre ott ülünk a kisfiaimmal a számítógép előtt, és ha nincs élőképes közvetítés az MTE TV-n, hát az írásos közvetítést figyelve izguljuk végig azt a nagyon várt másfél órát. Meg is ígértem nekik, hogy egyszer elviszem őket a Szentélybe. Az ígéreteket pedig tűzön-vízen át kell tartani! Még akkor is, ha súlyos fertőzésveszély kockázata forog fenn. Egy életre szóló megfertőződésé.

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1313274