Beszélgetések- Cziner Eszter

2016 február 07.

Hip-hop világbajnok, a bátaszéki hip-hop és funky tánc megteremtője, a gyerekek második „anyukája” elmesélte nekünk hogyan is került a tánc közelébe, az utat, ami elvezette a saját csapat alakításáig és a mai napig tartó sikerekig. Cziner Eszterrel beszélgettünk.

Nem ma kezdted a táncot, a mozgás művészetét. Mesélj a kezdetekről!

Nagyon szeretek mozogni, a zenét meg különösen imádom. Az akkori időben, mikor még mi tinik voltunk, lehetőség csak az areobikra volt. Általános iskolában versenyszerűen aerobikoztam. Rettenetesen imádtam ezt a mozgáskultúrát, az erősségét, dinamikáját, de a tanulás és a bokasérülésem miatt abbamaradt. Viszont a mozgást nem akartam abbahagyni. Így léptem be a tánc világába, ami kíméletesebb, nem megerőltető, de mégis gimnasztikus dolgokat tartalmazó ritmikus sportág.
Akkoriban Bátaszéken működött egy tánccsoport bajai székhellyel, köztük én is versenyszerűen táncoltam. De a végére annyira elanyagiasodott, hogy nem volt értelme és a bátaszéki tagokkal - akkoriban 10-15-en voltunk - úgy döntöttünk, hogy kiválunk, és saját egyesületet alapítunk Bátaszéken. Így több támogatást is tudtunk szerezni - mert hogy bajai székhellyel futottunk azidáig, s a Bátaszékiek nem nagyon támogatták attól függetlenül, hogy voltak ott bátaszéki gyerekek -.  Továbbra is nagyon szerettem volna csinálni, de inkább a háttérből irányítani őket s inkább ott izgulni, mint megint színpadra állni és folytatni. Így lettem oktató.

A csapatod alakítása előtt voltak saját sikereid. Meddig vitted a létrán?

Aerobicon a legjobb helyezésem az országos 4. helyezés volt. A bajai egyesületben  párosban illetve csapatban is indultam. Ahol ezzel az egyesülettel táncoltunk, ott országos bajnokság volt illetve világbajnokság. Európa bajnokság csak itt-ott a kanyarban volt, úgyhogy nehéz volt tovább jutni egy világbajnokságra. Második, harmadik helyezés kellett ahhoz, hogy az ember tovább tudjon menni.  De ott csapatban nem is tudtuk megmérettetni magunkat, mert kevesen voltunk és a korosztályok is megoszlottak.  Nekem ott párossal sikerült világbajnoki elsőt hazahozni.
Jelenleg ahol a gyerekeimet versenyeztetem, van selejtező is, országos is és Európa bajnokság is.

Tánc téren volt korábban hasonló műfaj Bátaszéken?

A néptánc az egyértelműen adott volt, a mazsorettet is ide sorolhatjuk, illetve a balettosok voltak-vannak még. De ilyen stílusban, hogy hip-hop, funky, tehát a modern táncok, ilyen stílusban a Bajai csapat idejötte előtt nem volt semmi.

Így színesíti tehát Bátaszék táncéletét a Best Street Team névre hallgató moderntáncos csapat, amely egyre több gyermeket mozgat meg. Mi adott bátorságot és erőt ahhoz, hogy egy teljesen önálló egyesületként álljátok meg a helyeteket, hiszen ez sok utánajárással és még több felelősséggel is jár?

Az ötlet a szülőktől jött elsősorban. Bíztattak, unszoltak hogy legyünk külön, nőjünk fel a feladathoz, s alapítsuk meg a saját csapatunk, mert meg tudjuk csinálni! A mai napig nagyon sokat támogatnak és segítenek bennünket. Ez nélkülük nem is működne. De nehéz, hisz nekem azt mondták nem is lesz más dolgom, csak tanítani. Ahhoz képest mindenhova el kell járni, minden rendezvényen részt kell venni, a beszámolókat meg kell csinálni, pályázati pénzzel el kell számolni, úgyhogy lehet futkározni bőven. De nagyon szeretem csinálni.

Honnan jött  a csapat neve?

Úgy szoktam aláírni, hogy S.T. ("esz-tí"), de mivel (Hollósi) Bencével ketten vezetjük a csapatot, ő a jobb kezem, valahogy őt is szerettem volna belevonni a csapat nevébe, s így lett B S T (B-Bence, S T- ESZTI).  Erre találtuk ki, hogy ha már úgyis utcai táncokat táncolunk, akkor a B=Best (legjobb) az S=street (utcai) a T=Team (csapat). Így lettünk Best Street Team, a Legjobb Utcai Csapat.

Mesélj kicsit nekünk magáról a csapatról, a háttérben zajló munkafolyamatokról és az edzésekről!

2013-ban találtuk ki, hogy váljunk külön a bajaitól. Mi minden lépcsőfokát kijártuk az egyesület alapításnak - hogyan lehet támogatásokat szerezni, mi felé kell orientálódnunk -, tehát jó fél év jogszabály bújás volt. Hivatalosan 2014-től vagyunk egyesület, de ’13-tól működünk folyamatosan. Most közel 40 gyerkőccel dolgozom. 3 éves kortól szeretnék tanítani, de nincs ilyen korosztályú érdeklődő. Most a legkissebjeim, akik 3 évesen kezdtek, már 6 évesek. A mini csoport 6-9 éves korig van, a gyerek csoport 9-13 éves korig, 13-18-ig pedig van egy junior csoportom. Ha lenne igény a felnőttek körében, akkor egyértelmű, hogy lenne 18 fölött egy felnőtt csoport. De már korban úgyis lassan átrendeződnek a csoportok, mindegyikből haladunk fölfelé, és lehet az lesz, hogy a legapróbbak lesznek azok, akik elmaradnak, mert kinőjük magunkat. Legtöbben lányok vannak, de fiaim is hébe-hóba! Nehéz rászedni a fiúkat bármilyen mozgásra, ami tánccal kapcsolatos, pedig ez egy fiú sportág, hisz a hip-hop, elektrikc, break - ami az alap - fiús mozdulatsor. Van egy fiam a gyerekcsoportban, ők ősszel popban versenyeznek - mert nagyon nehéz a hip-hop és kezdőként nem szeretném, ha csalódás érné őket. A junioroknál van még 2 fiam. Hollósi Bence az, aki nélkül nem is működnénk. Ha ő nekem nincs úgy, mint a jobb kezem, akkor nem tudnék tanítani az iskola miatt. Ő mindenevő. Bármit meg tud tanítani, amire én megkérem. Egyébként ő is hip-hop beállítottságú, de nagyon szereti az elektriket, bár azt nagyon  sokat kell gyakorolni. Ő a Jolly Joker.

Mekkora a fluktuáció a társaságban? Hogyan zajlik ekkor a kommunikáció, milyen problémát jelenthet ez a koreográfiákban?

Van egy olyan szabályom, amit felállítottam, hogy bekérem az ellenörzőket félévkor és év végén. Aki rontott, a szüleivel egyeztetve megbeszéljük, hogyan tovább. Hisz ebből nem lehet megélni. Bármikor lehet sérülés, ez saját magam és a gyerekek tapasztalata is. Van olyan, akit eltiltanak, vagy én kérem erre, ha úgy látom, hogy az eredmények nem megfelelőek. Aki önszántából megy el, tőle mindig kérem, hogy legyen szíves szóljon - nem haraptam még meg senkit sem emiatt - hogyha nem jön, mert akkor nem alapozok rá akár egy térformánál vagy egy emelésnél. Azt annyi emberrel kell megcsinálni, ahányra ki lett találva. De szoktak szólni. Általában a tanulás miatt nem jön össze, vagy költözés, kistestvér születése. Változó.  Ahány sajnos elhagy bennünket, annyival többet szerzünk is innen-onnan! Nem csak bátaszékiek, hanem vidékiek is vannak, Alsónyékről, Bátáról, Bátaapátiból, Várdombról és Decsről. Sokszor kérik a gyerekek, hogy menjek ki vidékre tanítani, de nincs idő rá. Dolgozom délután 4-ig, majd 3 csoporttal egy héten kétszer kéne találkozni, akárhogy is számolom, még szombat délelőtt is tanítok. Verseny előtt még délután is.

Több korosztálynak is tanítod a táncot, a kisebbektől a már-már felnőttekig vannak gyerkőceid. Elsősorban milyen korosztálynak  ajánlod ezt a fajta táncot?

Bárkinek, aki szeret mozogni. Ez abszolút nem korosztály függő. Az a jó, ha minél hamarabb elkezdi a táncot, benne van, megszokja. Ez olyan mozgás stílus, amit nehéz elkezdeni 13-14 évesen, mert addigra már olyan merev az ember, hogy nagyon nehéz vele dolgozni, de nem reménytelen. Nehéz egy hullámzást megtanulni, nem beszélve a serdülőkorról, amikor annyira szégyenlősek. Olyankor már nem úgy táncolják ki, ahogy én szeretném, hogy kitáncolja. Nincsenek azok a grimaszok, amiket már kiskorban hozzátesz az ember, mikor épp meg kell őrülni.
Volt egy koreográfiánk, ahol mint az őrültek kellett kifelé szökni s ezt nagyon nehezen tanítottam meg. Az egész gyakorlattal hamarabb készen lettem, mint azzal a 2 másodperccel. Nehéz volt megtanítani, hogy a gyerekek merjenek szökni, hogy kitörjenek abból a körből. Tehát minél hamarabb el kell kezdeni a táncot. Senkinek nincs két bal lába. Mindenki tud táncolni.

Rengeteg sikeres fellépésen vagytok már túl. Hogyan értékeled őket?

Sikernek tényleg sikeresek, mert ügyesek meg odateszik magukat a srácok. Örülök, ha van fellépés, de van, mikor már nagyon elfáradunk. Például az idei nyarunk olyan volt, hogy egyik helyről a  másikra szaladtunk – Szekszárdon keresztül Fácánkertig –, nagyon sok helyen megfordultunk. Szerencsére mindenhol örültek nekik. Én azt hittem, hogy sokkal több iskola működik itt a környéken, aki ezzel foglalkozik, vagy láttak már tőlük műsort, de teljesen megvannak lepődve, mikor felállnak a gyerekek és egy oylan koreográfiát táncolnak el, ami nem népzene vagy néptánc. Úgyhogy néha nekem esik le az állam azon, amit a néző közönségen látok. S mikor valamit elrontottak a táncosaim, fogom a fejemet, de a közönség  észre se veszi. Úgyhogy nagyon büszke vagyok rájuk.

Az egyénekre, vagy inkább a csapatra fektetsz nagyobb hangsúlyt a tánc oktatásakor?

A csapatszellemet próbálom erősíteni. Úgy is próbálom nevelgetni őket - mint  harmadik eleme a nevelésnek - hogy együtt csináljanak mindent. Mindig tudjanak egymásra számítani. Most az, hogy egyénileg különböznek - valaki lazább, valaki erősebb, valaki gumitestű -, azt bele lehet építeni a koreográfiába, hogy egy kiemelt részében ő külön válik és teljesen mást csinál. De úgy megkülönböztetni, hogy a legjobbat állítom mindig az első sorba, olyan nincs. Mindig forog a színpad. Nem szeretném azt elérni, hogy csak a legjobbról szóljon a koreográfia. Mindent megbeszélünk, az utolsó lépésig. Ha valakinek nem tetszik a lépés, vagy nem férnek el egymástól egy-egy mozdulatnál, akkor kitalálunk másikat. Volt edzőtáboruk, ahol szintén ezt az összetartást erősítettük, hogy mindent együtt kell megcsinálni.

Így tehát sikerült egy összetartó közösséget is létrehozni a művészi produkciót előadó egyének halmaza helyett. A próbatermen kívül is összejártok? Milyen gyorsan sikerül új embert befogadni a közösségbe?

Nagyon aranyosak a gyerekek, jól kezelik ezt a kérdést. Manapság a facebook világában már lassan mindenről tud az ember, ha itt-ott van buli, kapom az értesítőket, hogy bevettek annak a bulinak a  zárt csoportjába, s látom, hogy az összes táncos benne van. Ha nem reagálok egy-két napon belül, akkor érkeznek a kérdések: „Anyu te nem jössz?” illetve „Te miért nem jössz? Nincs fellépés, gyere! Jönni kell!” Úgyhogy ez a kis csapat szellem mindig mindenhol megmutatkozik. Ez segít abban is, ha cserélődnek, könnyebben fogadják be az újakat, főleg, hogy valaki által szoktak jönni. - Bejönnek csak megnézni, de ha már hoztott cipőt is, akkor itt a lehetőség, s be lehet állni. De nem tudja a koreográfiát, akkor álljon be a bemelegítésnél hátra. Úgy is lassan gyakorlunk, azokat a  mozdulatsorokat a tükörből meg lehet tanulni. Ha valami nem stimmel, még most is a „régi” 1 éves koreográfiát tanuljuk, még azokban is van, hogy nem pontos, valaki valamit elfelejt, vagy nem úgy áll a karja – az utolsó mozdulatsornak is egyformának kell lennie – akkor jelentkezünk és megmondják, hogy ez most nem tiszta, mert nem látta rendesen a mozdulatot hogy volt letanítva. Van, amit én is elfelejtek, mire megtanítom a koreográfiát, s akkor szavazunk, ki hogy csinálja. S akkor úgy lesz. Nehéz ennyit fejben tartani.

Mi a legfőbb célja a csapatnak?

Mindenféleképpen a mozgás szeretete, illetve a csapat szellem, a küzdeni tudás valamiért. Attól függetlenül, hogy csapatként vagy egyénenként versenyeztetem őket. Volt olyan - külön fájó rész -, hogy ugyanabban a stílusban versenyeztek két szólót. Nem nagyon szeretem, de mind a kettő nagyon akarta. Mondtam, hogy egymás ellenfelei lesznek, a válaszként annyit kaptam: „Akkor majd szurkolunk a másiknak”. Én arra tanítom őket, hogy becsüljék meg a másikat, mert sose tudhatjuk mikor kell a segítsége. Akár edzésen, akár az iskolában, akár otthon fát vágni.
Sikerekben az Európai bajnoki elsőt szeretnénk elérni, mert csak a 3. sikerült tavaly, első nekifutásra. Tavaly lettünk szövetségi tagok, akkor kezdtük a versenyzést. Eljutottunk addig, hogy nem csak kijutottunk az Európa Bajnokságra, hanem helyezést is elértünk. A régebbi versenyzők, mikor meglátták a srácokat ebbe a buggyos gatyába, csodálkoztak – „Kik ezek meg honnan jöttek?” -, de aztán az EB-n már a külföldieknek is olyan gatyájuk volt, mint a bátaszéki gyerekeknek. Nekem már az is egy siker volt, hogy idáig eljutottunk, de a gyerekek helyezés nélkül is mindig helyt álltak. Az tény, hogy mindig az arany csillog a legszebben, mi is azt szeretnénk elérni. Idén március 12-én lesz a területi selejtező, s onnan az első kettő jut tovább, az országos bajnokságra, ami májusban lesz, s onnan pontok alapján lehet tovább jutni. Tavaly volt olyan kategória, amiben az én egyéni szólós kislányom ezüst érmes lett, de nem volt meg a pontja ahhoz, hogy az Európa Bajnokságon képviselje a magyar színeket.  A pontokat a bírók adják mozgás alapján. 5 különböző stílusú bíró osztályoz. Van balett tanár, táncpedagógus, a világbajnok aerobic versenyző, hip-hop tanár, s művészeti beállítottságúak. Szokott változni az összetétel, de általában ez az 5 fő pontoz.

Idén, 2016 márciusában lesz a selejtező. Hogy álltok a tánccal, miként készültök rá?

Minden évben van év vége felé egy jótékonysági gála a gyerekeknek. Addigra már kész vannak a nyers koreográfiák a következő évi versenyekre. Mi úgy szeretnénk nyerni szponzorokat magunknak, hogy megmutatjuk azt, amivel versenyeztünk előző évben, s amivel kezdjük majd a következőt. A gálán mindenki fent van a színpadon kivétel nélkül. Viszont versenyeztetni nem mindenkit tudok elvinni, csak akinek a legerősebb az órai munkája vagy teljes mértékben ott tud lenni. Aki kicsit gyengébb, vagy kezdő, későbbre marad. Ez nem azt jelenti, hogy béna, hanem hogy még fejlődnie kell a többihez. Akik pedig most jöttek még nem szokták meg, hogy ekkora közösségben kell mozogni. Nem elég a mozdulatokat megtanulni, haladni is kell vele, formákat felvenni, elsajátítani... Úgyhogy most folyamatosan, éjjel-nappal gyakorlunk, pontosítunk, finomítjuk a mozdulatokat, hogy az utolsó kisujj se másszon el sehova, hanem egyenes és feszes legyen a kéz. Ez a finomítás, ezt utálják a legjobban.

Általános iskolás korod óta mozogsz, táncolsz, illetőleg több éve tanítasz. Mi az, ami a mai napig ösztönöz a táncra illetve annak oktatására?

December óta a múlt hétig otthon bújtam a könyveket vizsgaidőszak címszóval - az edzésekkel decemberben a karácsonyi műsorunk után leálltunk a hosszú hétvégés ünnepek miatt. Baj volt a teremben a villannyal, csak egy-két hete van készen, így a gyerekek is pihentek egy kicsit, készültek a félévre - Ezen időszak alatt elég feszült voltam s a családom szerint nekem nem az volt a bajom, hogy tanulni kellett, hanem hogy már rég nem láttam a gyerekeket. Ez tényleg így van. Január végén már tanítottam, a gyerekek ott voltak körülöttem, nyüzsögtek, duruzsoltak. Én nagyon szeretem őket, ők is szeretnek, s engem ez tart életben. Ekkora szeretetet a családom után a gyerekeimtől kapok. Én ebből nem keresek, nem is tudnék megélni. Amit ők befizetnek tagdíjat, azt mind rájuk fordítjuk. Szóval ezt az egészet én csak a szeretet miatt csinálom.

Ha valaki csatlakozni szeretne hozzátok, mikor és hol talál meg titeket?

A Kossuth utcai óvodában vagyunk délután 5-től minden nap, illetve szombaton egész délelőtt. Vagy én vagy a Bence tanít, de valamelyikünk mindig ott van. Bármikor jöhetnek az érdeklődők.  

CSZS

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1399977