Beszélgetések – Pomsár Tamás

2016 május 20.

„Amikor a hóhért akasztják” avagy „kulisszák mögötti”érzés kicsit, amikor egy operatőrt kérdezek, hiszen számtalanszor állt ő a megvilágítás túlsó oldalán. Pomsár Tamással, aki 10 évig volt a Cikádor magazin lelke, az operatőri munkáról, a hitvallásról és egy gondolat erejéig a kosárlabdáról beszélgettünk.

Első kérdésem természetesen a kezdetekre vonatkozna, noha tekintve Édesanyád foglalkozását, nem is meglepő, hogy egy profi fotós fia operatőr lesz. Mégis, milyen út vezetett idáig?

Valóban, ahogy mondtad, gyermekkorom óta ez a légkör vett körül. Anyuval sokszor voltam együtt, ha ment fényképezni, már kicsiként segítettem neki a műteremben. Egy gyermeknek nagy élmény a sötétkamra, főleg úgy, hogy akkoriban ez kuriózum volt, hiszen nem volt elterjedt dolog úgy a fényképezés, mint ma, amikor bárki, bárhol készíthet egy fotót. Volt, hogy Anyu az újítások kipróbálásához engem ültetett be „modellnek” – érdekes emlék, hogy ezeket az 500 wattos égőket nagyon nem bírtam, van is fénykép, ahol nagyokat hunyorítok miattuk. A szép emlékek mellett azért gyakorlatilag észrevétlenül volt benne az életemben ez a fajta képi világgal való munka.

A videózás szorosan kapcsolódó terület, Anyut is érdekelte, főleg ugyebár az esküvők megörökítéséhez, hogy komplex szolgáltatást tudjon nyújtani. ’96-’97-ben vette meg az első Super VHS kamerát, megbeszéltük, hogy nekem van ehhez affinitásom, onnan kezdve közösen dolgoztunk.

Az alap tehát adott volt. Hogyan folytatódott a képzésed/önképzésed?

Annyira nem vezetett egyenes út oda, hogy főállásban ezt a szakmát űzzem. Családom mindkét felmenői ágon kimondott iparos család, a kőműves ősök voltak kint Törökországban is dolgozni, mint sokan Bátaszékről. Apai ágról papám pedig asztalos volt, így én is kitanultam ezt a mesterséget. A szakiskolai osztályfőnököm biztatására az érettségit is letettem, majd azáltal, hogy a videózás is belépett az életembe, elvégeztem Pécsett a fotóiskolát felnőttképzés keretében.

Ezt követően kerültél a Cikádor Média Kht-hez, ahonnan kezdve folyamatosan te álltál a kamerák mögött, később, mint a Tolnatáj TV munkatársa. Mesélnél ezekről az időkről?

Az iskolák után jött volna a bevonulás, ehelyett volt lehetőségem polgári szolgálatot teljesíteni. Így kerültem a Cikádor TV-hez, és a 15 hónap szolgálat után ott is maradtam. Ha jól emlékszem, körülbelül 2006-ig tartott az az időszak, mikor e cég keretein belül végeztük a műsorszerkesztést. Operatőr, vágó, egyéb műszaki feladatok tartoztak hozzám. Sokrétű volt a munka, és rengeteg tapasztalatot tudtam szerezni. Ez idő alatt jött be a szakmába a digitalizálás, hiszen még 2002 körül is szalagon vágtunk, külön vettük fel a hangot. Ez után az utolsó időben már digitalizáltuk az analóg felvételeket.

Amikor a műsorszerkesztés átkerült a Tolnatáj TV-hez, már teljesen a számítógépes technikát használtuk. Amit említettem a bátaszéki munkáról, fokozottan volt igaz a szekszárdi cégnél való tevékenykedésem alatt, ti. még sokkal több tapasztalatot tudtam szerezni. Sok helyen jártam, sok embert megismertem. Ezért nagyon hálás vagyok.

Aztán egyre inkább hangsúlyosabb szerepet kapott a magánvállalkozói munka, míg mostanra úgy alakult, hogy teljesen felváltotta a tolnatájos munkakört. Hogyan látod a szakmában azt a kérdést, hol érdemesebb dolgozni: alkalmazottként TV-nél, vagy inkább a „maszek” a jobb lehetőség?

A váltásnak előzménye, hogy a tv-s munka is időrabló volt, a maszek munka is. Választani kell, hogy ne menjen a magánélet rovására. Én egy biztonságot szerető ember vagyok, mégis lépnem kellett, néha vállalni kell a kockázatot, az új felé kell lépni, és hinni benne, hogy az elképzeléseinket siker fogja koronázni.

Ha a szakmai oldalát nézzük: az operatőrség egy részről egyfajta művészi munka is, az embernek van egyfajta hitvallása. Ha ezekben kiteljesedhet az ember a tv-s munka adta keretek között, az a legideálisabb. De hogy mondjak ellenpéldát, a híradószerkesztés operatőri szempontból favágó munka. Egyrészt szakmai kihívás szempontjából, másrészt az idő adta keretek miatt: a mai híradóra holnap a kutya se kíváncsi, ilyen szempontból „elveszik” annak a munkának az értéke.

Én mindenképp olyant szeretnék alkotni, amivel valamit hozzáadok a „világhoz”, jelentse ez a szűkebb lakókörnyezetemet is akár. Célom, hogy örömet okozzak, és ha szerzek azzal egy jó estét akár egy embernek is, hogy megmutattam valamit az én meglátásom által, megérte a munkám. Szeretnék pozitív üzenetet közvetíteni, olyasmire rávilágítani, ami mellett talán elmegy a mindennapok során a másik ember.

Szerintem nem hírérték a felborult autók képi közlése. Az útzár, óvatos vezetésre való felhívás igen, de mások baját mutogatni, kiszolgáltatott helyzetben közösség elé tárni – ez nem az én világom. Ehhez tartottam a munkám során is magam, és úgy vettem észre, hogy talán kollégáim szemléletét is tudtam formálni azáltal, hogy határozottan kiálltam az értékrendem mellett.

Eszerint akár hitvallást is meg tudsz fogalmazni a szakmáddal kapcsolatban, ezáltal hivatássá emelve a munkát. Milyen kulcsszavak lennének azok, amivel jellemeznéd ezt?

Talán az, hogy a média „emberi oldalának felélesztése” a célom. Ne más nyomorát közvetítsük a nézettség érdekében. A médium azáltal, hogy közvetít valamit, mindig az igazság egy szeletét ragadja meg. Nagyon fontos, hogy milyen szeletét? Nem mondhatni, hogy a média hazudik, de azáltal, ahogy bemutat valamit, üzenetet közvetít. Legyen ez az üzenet pozitív, emberi. A teljes igazságot úgyis képtelenség bemutatni.

Ezekkel a tapasztalatokkal és gondolatokkal fordulsz tehát a saját vállalkozásod fejlesztése felé. Mely területeken van most lehetősége egy egyéni operatőrnek?

Természetesen a legkeresettebb szolgáltatás az esküvők, egyéb családi események, pl. keresztelő megörökítése. Ez ma már komplex szolgáltatás, együtt jár a fotózással. Alapvetően ezekből a munkákból tudja eltartani magát az operatőr, ebből tudja finanszírozni a fejlesztéseket is. Továbbra is Anyuval dolgozunk, ezáltal érdekel most a fotózás is egyre jobban. Most ha egy helyre elmegyek forgatni, rövid időn belül fel tudom mérni, hova érdemes állnom, hol jók a fényviszonyok, stb. Nyilván a fotózás mást igényel, mindamellett, hogy rokon szakma.

Vannak egyéb meghívások is, melyek talán kevésbé jövedelmezőek, de élményt ad, tapasztalatot. Legutóbb például Erdélyben voltam, Kallós Zoltán születésnapján, ahol ezen ünnep alkalmából forgatunk egy beszélgetést közte és Andrásfalvy Bertalan professzor között. Nagyon sok érdekes dolgot megtudtam, nagyon sok szép dolgot láthattam e munka által.

Amit még el lehet mondani, hogy az esküvői videózás is egy sokkal magasabb szakmai színvonalon folyik ma már. Régen szinte a nyers anyagot adhattuk ki, minimális utómunkával, mostanra gyakran többet tölt az ember a vágóasztalnál, mint az esküvőn, ami szintén nem kevés. Emiatt is van, hogy magas költségűek ezek a forgatások.

Ismét egy összehasonlító kérdést tennék fel. Ha videó, akkor manapság ehhez rögtön társítjuk a videómegosztó portálok szolgáltatását. Mit gondolsz a „youtube” és a tv viszonyáról? Hol a helye az operatőrnek az online világban?

Egyértelműen ez a jövő. Az embereket az interneten keresztül lehet legjobban elérni. A videó, azaz kép és hang összessége az, amivel a legjobb összhatást elérve lehet közvetíteni információt, bármit az emberek felé. Nagy szerepe lesz az operatőröknek ebben az áttörésben, hiszen bármilyen területen felhasználható videókat készítenek. Természetesen nagyobb a szakmai kiteljesedés és szabadság lehetősége is, valamint ha a professzionális videócsatornák használata kiterjed a cégek, önkormányzatok területére is, az egyéni vállalkozások számára is új munkalehetőségek nyílnak meg.

A szakmabeliek számára pár szót az általad használt eszközökről ejts kérlek…

Anno ugyebár az említett SVHS kamerával kezdtem, ami félprofesszionális szintnek felel meg. Ezt követte egy Panasonic MS4-es, majd Panasonic AGDVC60. Jelenleg egy Sony Nex 50-es kamerát használok, ami full HD-s, kiváló kis gép. Terveim között szerepel egy drónt beszerezni, illetve egyéb felszereléseket, amivel a felvételek technikájának palettáját tudom szélesíteni, illetve más- más vizuális élményt lehet velük létrehozni.

Még egy szegmense van az életednek, ami teljessé teszi az életed a család mellett: a kosárlabda. Mit jelent számodra ez a hobbi, sport, közösség?

A kosárlabdázás szintén gyermekkorom óta jelen van az életemben. Talán pár év kihagyás volt, de aztán szerencsére visszatértem hozzá. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek – többek közt a feleségemet is : ). Olyan kikapcsolódási pont, ahol le tudom tenni a mindennapok problémáit, kiléphet az ember a gondok közül. Számomra nagyon fontos, és azért is vagyok benne ebben a körben, hogy mindazt, amit kaptam ettől a sporttól, vissza tudjam adni. Hogy az utánam jövőknek is adjak, ők is többek legyenek általa. Mai napig azt érzem, hogy amíg az ember csapatban játszik, addig az folyamatosan formálja az embert. Alkalmazkodni kell, küzdeni, kitartani, összefogni… Mindez hatással van a jellemünk formálódására még most is.

Végszóként arra lennék kíváncsi, van-e olyan emlékezetes mozgóképes anyag, ami hatással volt a meglátásodra, a szakmai munkádra?

Hú, hirtelen nem tudok ilyet mondani. Mindaz, ami a korábban említett hitvalláshoz igazodik, az mind tetszik. Két vonalat emelnék ki: hogy KULTURÁLIS és ÉRTÉKŐRZŐ legyen a munka!

 

CSTZS

További BESZÉLGETÉSEINKET itt találja.

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1399985