Helyreigazítás és bocsánatkérés

2017 március 02.

Ezúton kérek főszerkesztőként személyesen bocsánatot korábban megjelentetett, átvett cikkünkért. A cikket a bataszek.net oldaláról eltávolítottuk, ugyanis méltatlan lenne az alábbiak után itt tartani. Alábbiakban közöljük a hozzánk beérkezett helyreigazítást teljes terjedelmében.

Tisztelt Szerkesztő!

Biztosan emlékszik „A bátaszéki vasutaskirály” című blogbejegyzésre, ami a napitortenelmiforras.blog.hu oldalról került megosztásra.

Ez összesen 3 cikk alapján készült. Én viszont sokkal több újságcikket tudok mutatni Önnek, ami ezek szerint a „kutatómunkája” közben elkerülte a figyelmét. Javaslom, hogy kicsit mélyedjen el a Tolnai Népújság archívumában. (https://library.hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJEQVRBQkFTRSI6IFsiSEVMWUlMQVBPSyJdLCAiU0VSSUUiOiBbIlRvbG5hTWVneWVpTmVwdWpzYWciXSwgIlNPVVJDRSI6IFsiS1RfU1pFS1NaQVJEIl19LCAicXVlcnkiOiAiVmFqZGEgR3l1bGEifQ

Akár fel is sorolhatnám Önnek a nagypapámat érintő, említő cikkek hivatkozásait, de inkább már úgy linkeltem be, hogy rákerestem név alapján, mivel nagyon sok találat van!

Ez mellett azért Vajda Gyula lányának, azaz édesanyámnak a véleményét is szeretném megosztani Önnel!

Hát lássuk:

„Üdvözlöm!

Akinek a sorait most olvassa az nem más, mint a „bátaszéki vasutaskirály”, Vajda Gyula lánya. Annak a mai napig köztiszteletben álló állomásfőnöknek a lánya, akinek a személyisége, emléke és munkássága sárba lett tiporva a cikk megjelenésével. Felvilágosítottak arról, hogy pert is indíthatnék a cikkben megjelent tartalom és a becsületsértés miatt. Abban az esetben nem teszek feljelentést, ha e sorokat nem kiegészítésként (ahogy azt a lányom hozzászólására írta), hanem helyreigazításként, külön cikkben közli!

Szeretném tudni azt is, hogy „MI” vagy „KI” inspirálta Önt arra, hogy a fenn említett cikket közzé tegye. Főleg úgy, hogy csak cikk közlés történt és semmi kutatómunka nem áll ennek hátterében.

A mi megyei napilapunk, ami már abban az időben is létezett a „Tolnai Népújság”. Ennek az újságnak van archívuma az interneten, ahol nagyon sok írás foglalkozik a bátaszéki vasútállomással, a dolgozók eredményeiről, csomóponttá fejlődésről, kitüntetésekről és nem utolsó sorban az állomásfőnök munkásságáról.

Most pedig egy kis életrajz következik Vajda Gyuláról:

Édesapám vasutas dinasztia szülötte. Az érettségi vizsga letétele után a létra legalsó fokán kezdte vasúti pályafutását váltókezelőként. Mindig feljebb és feljebb jutott a ranglétrán, míg elérte a legmagasabb posztot. Mindezt minden támogatás nélkül, saját erejének, tudásának, kitartásának és szorgalmának köszönhetően. Lelkiismeretes munkavégzése, empatikus, toleráns viselkedése vezetett oda, hogy Somogyszob, Sárbogárd, Kaposvár után az Igazgatóság döntése alapján kinevezték az akkor még nagy vasúti csomópont, Bátaszék állomásfőnökévé. Az ő vezetésével többször is elnyerte munkaversenyekben a bátaszéki vasútállomás a „Kiváló csomópont” címet.

Azt is tudjuk, hogy főnöknek lenni nem egy hálás feladat! Aki vét a szabályzat ellen és figyelmeztetésben részesül, nagy valószínűséggel negatív véleményt alkot a főnökről! Volt ilyen eset is édesapám pályafutása alatt nem tagadom! Adódott olyan, hogy ittasan jelentkezett a munkavállaló szolgálatra, vagy éppen ezért elaludt szolgálat közben. Ilyenkor édesapám haza is küldte az adott munkatársát. Ittas/másnapos állapotban elég egy pontatlanul összekapcsolt vagonpár, vagy elállított váltó, ami esetleg ártatlan utasok életét veszélyezteti. Ennél fogva nem gondolom, hogy helytelenül cselekedett ilyen esetekben. Voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik a saját életükben történt félrelépéseiket, rossz döntéseiket, negatív dolgaikat itallal, lázítással próbálják leplezni, takargatni. mivel a baleseti tárgyalásnak, ami a cikkben is említésre került, nem az lett a vége, ahogy az adott vasutas szerette volna, elindított egy lavinát. Ismertem őt is, mint ahogy a cikkben szereplő többi vasutast is. Mondhatni köztük nőttem fel. Az Ön által idézett cikkek nagyon egyoldalúak. Édesapám (aki a „sértett” volt) szavait nem lehetett olvasni bennük.

Édesapám vasárnap, ünnepnap éjjel is az állomás ügyeivel és a dolgozók jólétével foglalkozott. Éjszakánként járta az ellenőrző útjait, hogy minden rendben legyen. gondolkodott, javaslatot tett, hogyan lehetne könnyíteni a dolgozók, szolgálattevők napi munkáját. Birtokomban van erről saját kézírású feljegyzése is. Pl.: „1957.07.30 – Forgalmi szolgálattevők fejrovatos előjegyzési naplóinak egyszerűsítése” vagy „1957. 08.01 – Kocsifogó alátétek egyszerűsítése”

A jó munkavégzése, irányító munkája vezetett oda. hogy az egyetemről kikerült üzemmérnököt mellé helyezte az Igazgatóság azért, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzen. A tapasztalatszerzés olyan jól sikerült, hogy a mérnököt a dombóvári állomás élére nevezték ki.

Volt olyan eset is, amikor az egyik dolgozó saját maga vetett véget életének (az ok ismeretlen). Amíg édesapám a helyszínen volt, addig engem kért meg, hogy legyek a két kétségbeesett gyermekkel, hogy nálunk otthon biztonságban töltsék az éjszakát. (Az otthon nálunk az állomás szolgálati lakását jelenti, ahol 1980-ig laktunk édesapámmal és édesanyámmal.)

Társadalmi m unkát is végzett. VB tag, ÁFÉSZ-tag, rendszeres véradó, Vöröskereszt aktivistája, iskolai tanács tagja, stb is volt. Tanított is.

Nagyon sok magas rangú személy volt az ismeretségi körében, de ő ebből sosem akart hasznot húzni.

Sok bátaszéki vezető mindig jó véleménnyel volt róla. Azt mondták, hogy korrekt, segítőkész, megértő főnök volt. Amikor beteg volt, betegágyánál is nagyon sokan látogatták.

A sok kitüntetés mellett, munkája elismeréseként Budapesten átvehette a Munkaérdemrend Ezüst Fokozatát 1970-ben, majd magas rangú vasúti tisztként (állomásfőnökként) ment nyugdíjba 1980-ban.

Hosszasabban is tudnám sorolni édesapám érdemeit, életét, munkásságát. A „Tolnai Népújság” hasábjain sok mindent lehet még olvasni vele kapcsolatban.

Engem és családomat is nagy fájdalom ért, amikor elolvastuk az Ön cikkét. Emellett nagyon felháborodtunk az egyoldalúságon és a lejáratáson. Nem ezt érdemli egy olyan ember, aki közel 40 évig Bátaszék köztiszteletben álló embere volt. Kötelességünknek érezzük, hogy megvédjük a hírnevét, amit ő sajnos már nem tud megtenni, ugyanis 1989. november 7-én hosszantartó, súlyos betegség következtében elhunyt! Nyugodjon békében!!! Ne háborgassuk!!!

Köszönöm soraim elolvasását, s várom a helyreigazítás megjelenését!

                         Tisztelettel: Némethné Vajda Erika

Bátaszék, 2017.március 1.

 

-------

Kérem azért bocsánatukat, rossz szándéktól teljesen mentes volt a cikk közzététele, inkább túlzott bizalom volt egy történelmi szakportál irányában, és meggondolatlanság volt kritika nélkül átvenni. Reméljük, a közlés után meg tud a család bocsátani portálunknak.

Csaba-Tóth Zsófia

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1356390