Jeles Bátaszékiek - Erdős János

2017 március 29.

Jeles Bátaszékiek sorozatunkban olyan születés, tanulás vagy egyéb révén városunkhoz kötődő kiválóságok életének és eredményeinek nézünk utána, akikre méltán lehet büszke minden helyi, akikről példát vehetnek a mai fiatalok. Erdős János születése kapcsán kötődik városunkhoz, maradandót Hódmezővásárhelyen alkotott a képzőművészet terén.

1898. október 8-án, Bátaszéken látta meg a napvilágot Erdős János festőművész, grafikus, értelmiségi családi környezetben. Édesapja először Bátaszék, majd később Szekszárd város főjegyzői tisztségét töltötte be. Így Erdős János már elemi iskoláit is és utána középiskolai tanulmányait szintén Szekszárdon végezte. Népes családban nőtt fel, nyolcan voltak testvérek, de csak öten érték meg a felnőttkort. Valamennyien férfiak - korán elhunytak a leánygyermekek voltak. Erdős János legidősebb bátyja katonatisztként hősi halált halt, de volt a testvérek között orvos, ügyvéd és köztisztviselő is.

Érettségi után nyomban behívták katonának, és az I. világháború olasz frontján bal keze súlyosan megsérült. 1919-1924-ig a Budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, mesterei Helbing Ferenc és Simay Ferenc voltak. Ezt követően a Képzőművészeti Főiskola Kecskemétre kihelyezett tagozatán szerzett festőművész diplomát, a kihelyezett osztály vezetőjének, Révész Imre festőművésznek a növendékeként. 1932-ben költözött Hódmezővásárhelyre és 1934-ben vette feleségül Kolumbán Sándor erdélyi származású tanfelügyelő Róza leányát, akivel egy időben Kecskeméten iskolatársak voltak.

Házasságuk után felesége a leánylíceumban kapott állást, és annak épületében kaptak szerény méretű szolgálati férőhelyet is. Kettejük biztos létalapját a feleség tanári fizetése jelentette. Erdős János ebben az időben apróbb megbízások teljesítésével hasznosította iparművészeti diplomáját. Ilyenek voltak elsősorban az alkalmazott grafikai művek, linó- és rézkarcok, metszetek, oklevelek, exlibrisek, bőrdomborítások, valamint bútortervezések is.

Művészete

1928 óta vett részt csendéleteivel, tájképeivel, virágkompozícióival pesti, kecskeméti, vásárhelyi őszi és szegedi dél-alföldi tárlatokon. Szerepelt képeivel Zentán és Jerevánban is. Művészi magatartása és etikája közvetlenül kapcsolódik az alföldi realistákhoz. Ennek megfelelően munkásságának sajátja a tájszeretet, ezen belül is közel állt szívéhez a mártélyi Tisza-part, az ártéri tisztások, valamint a víz nyugalmas tükre. Mélységes humanizmusából fakadt, hogy érdekelte és megjelenítette az ember szűkebb környezetét, valamint az e környezetben élő, azt alakító, formáló embert. Megjelenítési módja a tágabb értelemben vett realizmus, természetelvűség, amely azonban nem másolja a látott világot, hanem egyéni módon költi át, teremti újjá azt.

Értékteremtő és –őrző tevékenysége

Néprajzi díszítőelemek gyűjtésével foglalkoztak feleségével Vásárhelyen és vidéken is. Gyűjtöttek bútort, fazekas munkákat és hímzést is. A hímzésre alapozottan háziipari foglalkoztató műhelyt létesítettek, kettőjük terveit néhány ügyes asszony és leány kivitelezte. Egyik legnagyobb feladatként a helyi ipartestület megrendelésére 1941-ben a visszatért Kolozsvár részére terveztek vásárhelyi hímzéses zászlót. Ennek egyik oldalán Kolozsvár, másik oldalán pedig Vásárhely címere szerepel.

Kulturális, közéleti tevékenységet is folytatott, 1934-ben egyik alapító tagja, 1939-től titkára a Tornyai Társaságnak. Kiállítások szervezésével, helyi alkotók támogatásával foglalkoztak egészen 1944-ig.

Életútjának végén

Pályája 1945 utáni alakulása, alkotói megítélése nem állt arányban művészi tevékenységének színvonalával. Ennek magyarázata, hogy Erdős János fiatalkori háborús sérülése és helytállása eredményeként vitézi címet kapott. 1945 után elsősorban a Kommunista Párton belül ez a kitüntetés negatív megítélésűvé vált, és indokolatlan diszkriminációt jelentett, mert legtöbbször a kötelességüket teljesítőket ismerték el vele. Ez a negatív megítélés oldhatja fel azt a kérdőjelet, hogy Erdős János az 1950-es években két diplomával dekoratőri munkát volt kénytelen végezni létfenntartása érdekében.

Szerepelt ugyan az Őszi Tárlatokon és egyéb kiállításokon is, de fentiek, valamint szerénysége, visszafogottsága miatt a művészettörténeti színtéren nem kapta meg az őt megillető elismerést.

Szakmai felkészültsége, értékes és értékmentő népművészeti, kutató és ismeretterjesztő tevékenysége, valamint kulturális közéleti szerepe Hódmezővásárhelyen közismert, ideje, hogy mi is büszkék legyünk rá. Erdős János 1985. szeptember 8-án hunyt el, sírja a vásárhelyi Kincses temetőben található. Érdekesség továbbá, hogy az apai tehetség átöröklődött és tovább él fiában, Erdős Péter festőművészben, aki művésztanárként például a közelben, Szálkán megrendezett képzőművészeti alkotótáborban is segítette az ifjabb tehetségek kibontakozását.

 

forrás:

Hódmezõvásárhelyi életrajzi lexikon (2002)

Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999) Dömötör János írása

 

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1310349