A kosárlabda sport kezdete Bátaszéken

2017 április 06.

Krix Lőrinc összeállítása:

Götz Babi visszaemlékezését szeretném pontosítani (beszélgetésünket IDE kattintva olvashatja el – a szerk.), illetve kiegészíteni egy korábbi írásom egy részletével.

1945. május 28-án sportszerető fiatalok megalakították a BVSE-t (Bátaszéki Vasutas Sport Egyesület). Ebben az évben Gaszner István Baján, a tanítóképzőben tanuló fiatalember elmesélte, hogy Baján egy újfajta sport van elterjedőben, amit kosárlabdának hívnak. Úgy vélte, hogy ezzel a sportággal elsősorban a lányokat lehetne sportolásra bírni. Kezdeményezésére, a kezdetek kezdetén kb. 50 lány jelent meg a pályán. A továbbiakban is 30-40-en jöttek össze és labdáztak.

Lassan sokan lemorzsolódtak és maradtak öten-hatan. Tulajdonképpen ők Bátaszéken a kosárlabda sport alapítói. Ők (lánynevükön) Jankovics Mária (Jánosi), Götz Lujza, Schanczenbacher Katalin (Sallai), Reichardt Erzsébet, Farkas Irén, König Anna, Herbszt Júlia. A zárójelben szereplő Jánosi, Sallai un. „sportnevek” voltak. Abban az időben a nehezen leírható és kiejthető neveket a sajtóban, jegyzőkönyvekben magyarosított könnyen kiejthető nevekkel helyettesítették. (Más sportágakban is.) A lányok nagy lelkesedéssel kapcsolódtak ehhez a sportághoz, annak ellenére, hogy nagy nehézségeket kellett leküzdeniük, pályát kellet építeni, felszerelést varrni és leküzdeni azt a falusi előítéletet, amit még tapasztalni lehetett a női sportolókkal szemben. A feketesalakos kosárpályát és röplabda pályát, a labdarúgó pálya keleti oldalán, a félpálya magasságában építették, a kosaras lányok, diákok, szurkolók. A pálya építéséhez nagy segítséget adott Kamarás Ferenc vasúti pályamester. 

Az edzéseket Hovánszky Emil irányította, ő maga is ekkor sajátította el e sport alapjait. Az alakuló szakosztály életében jelentős változást hozott az, hogy a szakosztály vezetését Andrin László vette át. Andrin László elévülhetetlen érdemeket szerzett Bátaszék sport életében, Bátaszék sokat köszönhet neki!

Az edzések kb. úgy zajlottak, hogy három bemelegítő kört futottak a labdarúgó pálya körül, melyet gimnasztika követett. Ezután a különböző lépésformákat (sasszé), dobási formákat (tempó, pincér, büntető stb.), játékformákat (emberfogás, zónázás stb.) gyakorolták. Nem lehettek élménydús edzések, mert a legkevesebb időt magára a játékra fordították. Ebben az időben a labdajátékoknál általános felfogás volt, hogy mérkőzések előtt a játékot minimális időre csökkentették, ezzel növelték a „labdaéhséget”.

Nagy segítséget jelentett a Pécsről kiutazó Akantisz Irén mint „vándoredző”. Ő maga neves atléta volt. A kosarasoknak atletikus edzéseket tartott, és a játék szabályait ismertette.

Az edzési és oktatási munkában nagy segítséget adtak az időnként hazalátogató Kamarás István TF tanár és válogatott kosaras, - aki 1943. július 4-én Bulgária ellen képviselte hazánkat és Bátaszéket - Krasznai Ferenc akkor TF hallgató, valamint a Pesten dolgozó és kosarazó .

Krasznai Ferencről érdemes tudni

A bátaszéki származású Krasznai Ferencről így emlékezett meg a Tolnai Népújság:

1923-ban, 85 éve Bátaszéken látta meg a napvilágot Krasznai Ferenc, Sopron híres kosárlabda- és jégkorongedzője.” (2008.02.07.)

„1985-ben hunyt el Bátaszék jeles szülötte, Krasznai Ferenc testnevelő tanár, kosárlabda- és jégkorongedző, aki 35 évig a soproni sportsikerek fáradhatatlan megalapozója volt.”

Megjegyzem halálakor a Népszabadság hosszabb nekrológban emlékezett rá és búcsúzott tőle. Krasznai Ferenc nem csak a soproni jégkorong, hanem az országos jégkorong sport egyik megalakítója is volt. (Jeles Bátaszékiek sorozatunkban ITT olvashatnak róla –a szerk.)

Az elbeszélők szerint az előbb említetteken túl sokat segített az edzési munkákban három fiatalember, kik Pécsett sportoltak, de Bátaszéken a mohácsi vasútvonal építésen voltak sportállásban és lejártak a bátaszéki pályára edzeni. Váradi Henrik, Szittya László, Kapusi József. Ezek közül Váradi Henrik itt maradt Bátaszéken, mint játékos, mint edző, mint játékvezető, és mint férj. Bátaszék és Tolna megye sportéletében sok és kiemelkedő munkát végzett. Szittya László országos hírű sportvezető lett.

A lányok ruháikat az anyukák segítségével, maguk varrták. Válltöméses fehér ing, fekete rakott szoknya és a Bátaszéken használt horgolt pacsker, vagy tutyi vászon talppal. Tornacipőjük nem volt!

Az új pályán a pályaavató mérkőzést bajai és bátaszéki diák-fiúk játszották még palánk nélküli, állványos kosárra. A lányok barátságos mérkőzéseken csiszolták kosártudásukat, ugyancsak állványos kosarakra. Ekkor még olyan eredmények születtek, mint például BVSE-PVSK 2:3.

A fiuk csak a nyári szünidőre álltak össze kosarazni, az iskolaévkezdéssel ez megszűnt.

Mindenki szívesen és mosolyogva emlékezik vissza két barátságos mérkőzésre Pesten, a Margitszigeten az OTI, és a MÁVAG csarnokban a MÁVAG elleni mérkőzésekre. Mindkét mérkőzésen pacskerban, tutyiban játszottak a lányok. Pesten ezt a „divatot” nem ismerték. Kezdetben a közönség mosolygott és megjegyzéseket tett, de a játékot látva mindenki Bátaszéknek drukkolt. Mindkét mérkőzést a lányok megnyerték. Az elbeszélők szerint külön élmény volt számukra, hogy a mérkőzéseken a sportág országos vezetői közül többen megjelentek és Bátaszéknek szurkoltak. Többek között Bokody Károly vidék kapitány és a bátaszéki származású Kamarás István TF tanár. Götz Babinak nagyon emlékezetes a MÁVAG elleni mérkőzés, mert itt dobta életében az első távolról, félpályáról dobott kosarát.

Kezdetben és még sokáig nem jutott pénz melegítőre, így a játékosok már beöltözve mentek le a pályára. Hűvösebb időben, nagykabátban, vagy hasonló otthoni ruházatban. Ha a helyzet úgy hozta, hogy a pályán diszkrétebb öltözésre volt szükség, akkor a csapattársak, a szurkoló nők körbe állták a játékost, törölközőkkel és egyéb holmikkal takarták, míg el nem készült. A mosakodási lehetőséget a pálya öntözésére használt lajtkocsi biztosította. A WC-t a pályát körülvevő bokros kiserdő helyettesítette. Az erdő egyik részét a nők, a másik részét a férfiak használták, a két részt összekeverni nem volt illendő.

Mindez így volt a vendégjátékosoknál is.

Nem nehéz elképzelni, hogy egy feketesalakos pályán lejátszott mérkőzés után, ilyen tisztálkodási és egyéb lehetőségek után, milyen lehetett elutazni Pestre, Pécsre, Szombathelyre a nőknek?

Kezdetben a kosárpóznákat a játékosok és szurkolók vitték a pályára, fűzős labdákat használtak. Az első kosárlabdát a PVSK-tól kapták.

A lányok először az 1946/47-es pécsi kerületi bajnokságban szerepeltek és a résztvevő nyolc csapatból a Pécsi VSK és a Bajai TISE mögött a harmadik helyen végeztek. Az újonc csapat kiváló szereplésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az 1946/47. évi Nemzeti Bajnokság, valamint a vele párhuzamosan bonyolított budapesti és vidéki kerületi bajnokságok eredményei alapján elkészült szövetségi tagegyesületek évi rangsorát megállapító teljesítmény kimutatása alapján a BVSE 74 egyesület közül az 54. helyen, vidéki viszonylatban pedig, 36 egyesületből a 27. helyen végzett. Érdemes felfigyelni arra és értékelni Bátaszék sportteljesítményét, hogy az országban 74 egyesületnél volt kosárlabda csapat és ebből 36 egyesületnél vidéken, köztük Bátaszéken.

A pécsi kerület 1. számú híradójából idézek, melyben Bodor Imre főtitkár értékelte a csapatok munkáját: „Különös elismeréssel adózott két újonc egyesületnek a bátaszéki VSE-nek és a bajai TISE-nek munkájáról.”

Ebben az évben két játékosunk Götz Lujza és Jankovics Mária (Jánosi) bekerült a vidék válogatott keretbe, Jankovics Mária (Jánosi) a vasutas válogatott keretbe.

A kosárlabda fejlesztése érdekében sok érdekes intézkedés történt. Azoktól a csapatoktól, ahol már magasabb szinten űzték ezt a játékot, játékosokat kértek fel arra, hogy a kezdő csapatoknál, mint „vándoredzők” vállaljanak társadalmi munkában edzői feladatokat. (Akantisz Irénről írtam, de Bátaszékről is jártak Decsre tanítani a játékot, ahonnan több tehetséges kosaras került ki.) Magasabb osztályban játszó csapatok esetenként a hazai pálya helyett vidéken játszották mérkőzéseiket, népszerűsítve a játékot.

Bokody Károly, országos vidéki előadó vándordíjat írt ki Baja, Bátaszék, Kölesd, Dombóvár, Pécsvárad, Szekszárd kosárlabdázói számára. A következő évben más csapatok is nevezhettek, a csapatok száma nyolcra bővült.

A vándordíj minden évben június 29-én indult. A vándordíj védője minden esztendőben az az egyesület volt, melyiknek férfi és női csapata eredményeit összeszámolva együttesen a legnagyobb pontszámot érték el. Szövetségi igazolás nem kellett, a játékosoknak csak igazolni kellett, hogy az illető helység állandó jelleggel bejelentett lakósa. Tehát egyetemisták, főiskolások is szerepelhettek. A torna első mérkőzéseit, Baján, Bátaszéken és Szekszárdon bonyolították le. Az első tornán a 2. helyen végzett csapatunk a Bajai TISE mögött.

Az 1947/48. évi bajnokságban a bátaszéki lányok 3 helyen végeztek. Az 1948. augusztus 1-i híradó így értékeli teljesítményüket:

A BVSE csapata az egész idényben nagyon változatosan szerepelt és kitűnő eredmények mellett, váratlan vereségek is születtek. A csapatban sok tehetség van, s ha komolyan dolgoznak, jövőre még elérhetik a várt eredményt. Tagjai: Jánosi M. (Jankovics), Sallai (Schanczenbacher), Götz, Sersli, Farkas, Kőnig, Ignác, Jankó, Varga, Reinhardt. Legjobb kosárdobó: Jánosi M. 119 pont.”

Megjegyzem, hogy Jánosi ezzel az eredményével a kerület legjobb kosárdobói rangsorában 6. helyezett volt, őt követte 7. helyen Sallai 118 pontjával. A kerület legjobb ötösébe beválasztották Schanczenbachert. Ebben az évben mindketten bekerültek a vasutas válogatott keretbe. Jankovics bekerült a vasutas válogatott tízfős utazó keretébe és egy Csehszlovákiai mérkőzéssorozaton képviselte hazánkat és Bátaszéket. Nagyon büszkék voltunk és vagyunk rá! (Ebben az együttesben alkalmanként játszott Damjanovits (Csöpi), ha játszott Ő volt a legeredményesebb kosárdobók egyike.)

A másodízben kiírt 1948. évi Bokody kupában már 8 férfi és női csapat szerepelt. A mérkőzéssorozat lejátszása után holtverseny alakult ki a bajai, bátaszéki és szekszárdi csapatok között. A döntőben lányaink gyengén szerepeltek, de fiaink mindenkit lerohantak és az összesített végeredmény alapján a kupa védője a Bátaszéki Vasutas Sport Egyesület csapata lett. Ez a versenysorozat ragyogó népszerűsítője volt a sportágnak, és hihetetlen izgalmakkal járt, a sportolókon kívül a közönségnek is. (A kupa további sorsa, holléte tisztázásra vár!) 

A kupa elnyerése utáni örömünket fokozta, hogy az 1948/49-es évadot lányaink a kerületi bajnokságban a 2. helyen végezték, ezzel az eredménnyel feljutottak az NB II-be. Ezt a szép eredményt a következők érték el: Jánosi I, Jankó, Götz, Sallai, Reinhardt, König, Mayer, Farkas, Ignácz, Jánosi II. Ezek a nevek képviselték csapatunkat az NB II-ben is, kiegészülve további igazolásokkal.

Az 1949/50 évadott lányaink az NB II-ben folytatták.

A lányok edzését Váradi Henrik vette át. Csapatunk az NB II Nyugati csoportjában szerepelt, nem kisebb ellenfelek vártak ránk, mint a Székesfehérvári Lokomotiv, Bp.-i OTI, Soproni VSE, Bp-i Lokomotiv, MÁVAG stb.

A bajnoki tabella ezt mutatta:

10. Bátaszéki VSE 26 9 17 745:800 18 pont.

Ebben a bajnoki évadban alakult férfi csapatunk és a női II. csapatunk a kerületi bajnokságban szerepeltek. A férfi csapatunk 14 együttes közül a 4. helyen, lányaink sajnos az utolsó helyen végeztek.

Az 1950 őszén induló félfordulós bajnokságban a két csoport helyett többcsoportos NB II-t szerveztek. Most az NB II. Déli csoportjában a női csapatunk mellett férfi csapatunk is szerepelt. Női csapatunk nyolc csapatból a 4. helyen, férfi csapatunk kilenc csapatból a 7. helyen végzett.

Érdemes megjegyezni, hogy ebben a bajnoki évadban Bátaszék színeiben játszott Kovács Katalin 107 szeres magyar válogatott, kit a világválogatottba is beválasztottak.

A kosárlabda igen népszerű volt Bátaszéken. A népszerűség bizonyítására egy-két adat, melyet abban az időben havonta- mai szemmel nézve rossz minőségű stencil papíron, stencil eljárásos sokszorosítással megjelenő- „Pécsi kosárlabda híradó”- ból vettem. 1948.-ban női mérkőzések:

BVSE- Bácsalmás 44: 8, 400 néző,

BVSE – Pusztaszabolcs 55: 18, 500 néző.

Az 1948. augusztusában játszott BVSE-PVSK 45:37 férfi barátságos mérkőzésen 600 nézőről számol be a korabeli tudósítás. A korabeli híradók általában 250-500 nézőről számolnak be.

Kosarasaink jó szereplését elősegítette a bátaszéki vasutas társadalom összefogásával átalakított vasúti kocsi, „Sportkocsi”.

A hosszú és többnapos utazásokat ez a kocsi biztosította, melyben hálófülkéket, nagy nappalit és főzőfülkét alakítottak ki. Ez a kocsi helyettesítette a szállodát, anyagi szempontból ez tette lehetővé csapataink szereplését az NB II-ben. Ezt megelőzően az alapítók elbeszélése szerint sokszor előfordult, hogy tehervagonokban utazva, oldalak nélküli pőre kocsin utaztak Pécsre, Dombóvárra, Szekszárdra, de előfordult, hogy a maguk hajtotta vasúti hajtányon utaztak Szekszárdra, Bonyhádra.

A bajnokságok lebonyolítása során „irányított” sorsolást alkalmaztak, melynek lényege az volt, hogy a nyári mérkőzéseket a szabadtéri pályákkal rendelkező csapatokhoz „sorsolták”, az őszi mérkőzéseket a tornateremmel rendelkező csapatokhoz. A mérkőzéseket a pécsi vasutas, illetve egyetemi sportcsarnokban és a szekszárdi tornacsarnokban bonyolították.

Röviden így, ilyen körülmények közt kezdődött a kosárlabda sport Bátaszéken. Azt hiszem, mi bátaszékiek joggal lehetünk büszkék településünkre, községünk akkori vezetőire, sportvezetőire azért, mert Magyarországon az elsők közt honosították meg a kosársportot. Mint írtam az 1946-47 nemzeti bajnokságban 74 egyesület szerepelt, ebből 36 vidéken, köztük Bátaszéken. Az 1946-47-es kerületi bajnokságban Tolna megyéből két csapat szerepelt, Dombóvár és Bátaszék. A pécsi csapatokon kívül, Baja szerepelt még a kerületi bajnokságban. Ez volt a jellemző a nemzeti bajnokságra is, hogy ez a fiatal sportág a nagyvárosokra koncentrálódott.

Ezért legyünk büszkék Bátaszékre!

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1313278