Egy teljes könyv a szerbekről

2017 szeptember 11.

Érdekesség bukkant elő a napokban: azzal, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem fordul Bátaszék egykori népcsoportjára,egy eddig sokak számára ismeretlen könyv is előkerült.

A bataszek.net először "Jeles Bátaszékiek" sorozatában kezdett foglalkozni a szerbség jeles alakjaival, így olvashatnak oldalunkon Magyarevics Jeremiásról. Nemrég hozott döntést az Önkormányzat, hogy támogatja egy szerb emlékkereszt felállítását, valamint Kosztelnik Mihály jóvoltából a szerbek történetéről si olvashattak itt egy kis összeállítást.

Mihály kutatásai során jutott hozzá Dujmov Milán: A bátaszéki szerbek - emlékek a múltból c. kis kötetéhez. A könyv két nyelven tartalmazza a helyi rácok történetét, szerkesztője Lásztity Péró, aki az országos szerb önkormányzat elnöke volt. Ő a Bátaszéken volt szerb tanító Lásztity Szimeon és később fia Lásztity Szvetozárnak leszármazottja - e két tanítóról olvashatunk Szániel Imre: Bátaszék, a világ közepe könyvében is.

Egyeztetéseink nyomán így ezt a rövidke könyv tartalmát tesszük közzé, hogy minél többet megtudhasson Bátaszék e valaha településalkotó népcsoport történetéről.

"Előszó:

A magyarországi szerbek „szerb településnek” szoktak nevezni minden helységet, ahol szerb közösség él, ahol létezik szerb templom, függetlenül attól, hogy mekkora a szerbek aránya a helyi lakosságon belül. Ez feltehetően arra vezethető vissza, hogy számos településen, ahol jelenleg a szerbek részaránya elenyésző, a község tudatában tovább él, hogy itt valamikor túlnyomórészt szerbek laktak, ők határozzák meg a település jellegét.

Ma Magyarországon a „szerb települések” száma 20 és 30 közé esik, míg az I. világháború előtti időszakban ez a szám elérte a 60-70-et. A szerbek lakta települések száma a XVIII. század elején, illetve az oszmán hódítás korában még nagyobb volt. Például, Szilágyi Mihály „A grábóci szerb ortodox kolostor története” c. művében (Babits Kiadó, Szekszárd, 1999) konkrét MOL dokumentumokra hivatkozva arról tudósít, hogy 1679-ben a Koppány környéki és az ozorai, simontornyai és tamási erdőkhöz tartozó, összesen 106 falu közül 72 rác volt, azonban ez a szám 1667-ban még nagyobb lehetett, hiszen egy akkori hadjáratban a magyar csapatok 11 rác települést semmisítettek meg Tamási környékén.

Manapság nagyon keveset tudunk az egyes települések szerb lakosságának történetéről. Csupán 5-10 település esetében készült a szerbek történetét feldolgozó tanulmány, ezek sem jelentek meg mind nyomtatásban. Ezek a munkák legritkábban képeznek átfogó monográfiákat, amelyek a helyi szerbség története mellett foglalkoznának például néprajzukkal is, vagy fordítva, de általában a történeti munkák sem a teljes körű feltáráson alapuló összefoglaló művek, hanem legtöbbször különálló témakörök mozaikjai melyek leginkább a helyi szerb iskolai és egyházi életre összpontosítanak.

Ez a szerény kétnyelvű kiadvány, amelyet most az olvasó kezében tart, az első olyan próbálkozás, amely megkísérli összegyűjteni és bemutatni a baranyai földrajzi térség északi határán, Dél-Tolnában fekvő Bátaszék szerb lakosságának történetét. A kiadvány megjelentetése abból a szempontból is újdonságot jelent, hogy ez az első tudományos igényű munka,amely egy olyan településsel foglalkozik, ahonnan a szerbség már eltűnt, sőt, kézzelfogható tárgyi emlékei (templom, temető) is megsemmisültek. Mindez különös jelentőséget kölcsönöz a szerző, Dujmov Milán történészi munkájának, valamint az Erzsébetvárosi Szerb Kisebbségi Önkormányzat elnök asszonya, dr. Lásztity Alexandra kezdeményezésének, akinek az ötlete volt, hogy e könyvecske megjelentetésével is megkíséreljenek tartós emlékeket állítani az egykori bátaszéki szerbségnek. A szerző mint a Budai Szerb Ortodox Püspökség lelkésze, aki éveken át végezte lelkipásztori szolgálatát a térségben, jól ismeri a baranyai és tolnai szerbség múltját. A múlt iránti érdeklődése arra késztette őt, hogy történelmi tanulmányokat folytasson a Pécsi Tudományegyetem, és mint szakember jelentkezzen ezzel a munkájával. Mivel a tanulmány nemcsak abban jelent újdonságot, hogy elsőként foglalkozik egy olyan település szerbségével, ahol a szerbek mára kihaltak (az utolsó bátaszéki szerb asszony, Petkovics Zláta néni ma már több mint nyolcvan éves és Pomázon lakik), hanem egyben az első kísérlet is a bátaszéki szerbek történetének megírására, semmiképpen sem tekinthető részletekre is kitérő, sokoldalú összefoglaló műnek. Mégis néhány területen ki kell emelnünk Dujmov munkájának különös értékét. Feltétlenül ezek közé tartozik a bátaszéki szerb családnevek teljeskörűnek mondható feldolgozása, valamint az, hogy itt újra olvasható Tolna és Baranya megye számos településének mára már feledésbe merült szerb elnevezése. Mindenekelőtt azonban a demográfiai adatok sokaságát kell kiemelnünk, melyet a szerzőnek rövid idő alatt sikerült összegyűjtenie és feldolgoznia, valamint levéltári forrásanyag gazdagságát, illetve a bibliográfiát. Ezek az adatok kijelölik az utat, amelyen a bátaszéki szerbek történetének feldolgozása folytatódhat. Reméljük, hogy ennek a felelősségteljes munkának folytatása is lesz, melynek végeredményeként kialakul a helyi szerbség történetét sokoldalúan bemutató összefoglaló, amely napvilágra hozza az egyes történelmi eseményeket és érdekességeket is az egykori bátaszéki szerb közösség múltjából.

Lásztity Péró"

forrás: Dujmov Milán - A bátaszéki szerbek emlékek a múltból (2009, Erzsébetvárosi Szerb Kisebbségi Önkormányzat)

 

folytatása következik.....

 

Kezdőlap | Kezdetek | Hírek | Rendezvények | Fotóalbum | Kapcsolat
2017 www.bataszek.net | Copyright © 2017 | Látogatók: 1333139